MÓZES ELSŐ KÖNYVE A TEREMTÉSRŐL

Első fejezet.



A világ teremtése

Kezdetben teremtette Isten (Elohim) a mennyet és a földet. A föld pedig kietlenné és pusztává vált, és sötétség volt a mélység színén, és az Isten Szelleme lebegett a vizek felett. . És monda Isten: Legyen világosság: és lett világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a sötétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a sötétséget nevezé éjszakának; és lett este, és lett reggel: első nap. És monda Isten: Legyen mennyezet a vizek között, hogy elválassza a vizeket a vizektől. Teremté tehát Isten amennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket a mennyezet felett való vizektől. És úgy lett. És nevezé Isten a mennyezetet égnek; és lett este, és lett reggel:második nap. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy kitűnjék a száraz. És úgy lett. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. Azután monda Isten: Hajtson a föld zsenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen néki magva e földön. És úgy lett. Hajta tehát a föld zsenge füvet, maghozó füvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, amelynek gyümölcsébenmag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. És lett este, és lett reggel: harmadik nap. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég boltozatán, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. És legyenek ezek világító testek az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lett. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az égmenynyezetére, hogy világítsanak a földre; És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látá Isten, hogy jó. És lett este, és lett reggel: negyedik nap.

Az állatok teremtése

És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. ,. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszómászó állatokat, amelyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemük szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; amadár is sokasodjék a földön. És lett este, és lett reggel: ötödik nap. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemük szerint: barmokat, csúszómászó állatokat és szárazföldi vadakat nemük szerint. És úgy lett. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemük szerint, a barmokat nemük szerint, és a földön csúszómászó mindenféle állatokat nemük szerint. És látá Isten, hogy jó.

Az ember teremtése

Ésmonda Isten: Teremtsünk embert ami képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön és a földön csúszómászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszómászómindenféle állatokon. És monda Isten: Ímé, néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van: az legyen néktek eledelül. . A föld minden vadainak pedig és az ég minden madarainak és a földön csúszómászómindenféle állatoknak, amelyekben életnek lehelete van, a zöld füveket adom eledelül. És úgy lett. És látá Isten, hogy minden, amit teremtett, ímé igen jó. És lett este és lett reggel: hatodik nap.

Másdik fejezet.

A teremtés hetedik napja.

És elvégezteték az ég és a föld és azoknak minden serege. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az Ő munkáját, amelyet alkotott, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt, mivelhogy azon szűnt megmindenmunkájától,melyet teremtve szerzett Isten. ,–. Ez az égnek és a földnek eredete, amikor teremtettek.

Az első ember az Éden kertjében

Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté, még semmiféle mezei növény semvolt a földön, smég semmifélemezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nembocsátott esőt a földre; és ember sem volt, aki a földet művelje; Azonban pára szállott fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét. És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelt az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lénnyé. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját. Folyóvíz jön vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala. Az elsőnek neve Pison: ez az, amely megkerüli Havila egész földjét, ahol az arany terem. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Ónix-kő. A második folyóvíz neve pedig Gihon: ez az, amely megkerüli az egész Kús földjét. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel: ez az, amely Asszíria hosszában folyik. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátesz. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.

A tiltott fa.

És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz. . ,. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt. ,. . És formált az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert amely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítőtársat nem talált. Bocsáta tehát az Úr Istenmély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá, és vitte az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.

Harmadik fejezet.

A bűnbeesés

A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, ésmonda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? ,. ,. . És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; . De annak a fának gyümölcséből,mely a kertnek közepette van, aztmondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. . És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nemhaltokmeg; ,. ,. . Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. . És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre, s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evett, és adott vele levő férjének is, és az is evett. . ,. . És megnyilatkozának mindkettőjüknek szemei, s észrevevék, hogy mezítelenek; fügefalevelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának maguknak. . És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. ,–. ,. ,. Az Úr Isten keresi Ádámot . Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? . És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém. ,. . És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél? . Ésmonda az ember: Az asszony, akit mellém adtál, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém. . ,. . És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.

Isten büntetése

. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. ,. ,. . És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: Ő neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. . Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik terajtad. ,. ,. . Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. . Tövist és bogáncskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét. . Arcod verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszel. ,. .

Kiűzetés a Paradicsomból

. Nevezte pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek. . És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket. . És monda az Úr Isten: Ímé, az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: . Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. . És kiűzé az embert, és odahelyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját. ,. ,.

Negyedik fejezet.

Kain és Ábel

Azután ismeré Ádám az ő feleségét, Évát, aki fogad valaméhében, és szüli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól. . És ismét szülé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lett, Kain pedig földművelő. . Lőn pedig idő múltával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. . És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. . Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede, és fejét lecsüggeszté. ,. . És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? És miért csüggesztéd le fejedet? . Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. ,. ,. ,. . . És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn voltak, támada Kain Ábelre, az ő atyjafiára, ésmegölé őt. ,. ,. . Isten megátkozza Kaint . És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel, a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának? .Monda pedig az Úr:Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált hozzám a földről. ,. ,. .Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét a te kezedből. .Mikor a földet műveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön. . Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám. . Ímé, elűzöl engem ma e földnek színéről, és a Te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engem. . Ésmonda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöli Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, aki rátalál. ,. .

Kain utódai

. És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földjén, Édentől keletre. . És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogadaméhében, és szülé Hánókot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánóknak. ,. . És lett Hánóknak fia, Irád: És Irád nemzéMehujáelt:Mehujáel pedig nemzé Metusáelt, ésMetusáel nemzé Lámeket. . Lámek pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Cilla. . És szülé Háda Jábált. Ez volt atyjuk a sátorban lakóknak, és a barompásztoroknak. . Az ő atyjafiának pedig Jubál volt a neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak. . Cilla pedig szülé Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain húgát, Nahamát. . Akkor monda Lámek az ő feleségeinek: Oh, Háda és Cilla, hallgassatok szómra, Lámek feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött. . Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért.

Sét és Énós születése

. Ádám pedig ismét ismeré az ő feleségét, és az szüle néki fiat, és nevezé annak nevét Sétnek:mert adott úgymond, énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain. . . Sétnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét. ,. ,. . ,. ,. . ,. . ,. ,.

Ötödik fejezet

Sét utódai Noéig

Ez az Ádám nemzetségének könyve. Amely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt. ,–. ,. ,. ,. ,. . Férfiúvá és asszonnyá teremté őket, és megáldá őket és nevezé az ő nevüket Ádámnak, amely napon teremtetének. . Élt pedig Ádám százharminc esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára, és nevezé annak nevét Sétnek. . És telének Ádám napjai, minekutána Sétet nemzette, nyolcszáz esztendőre, és nemze fiakat és leányokat. . És lőn Ádám egész életének ideje kilencszázharminc esztendő; és meghala. . Éle pedig Sét százöt esztendőt, és nemzé Énóst. . És éle Sét,minekutána Énóst nemzette, nyolcszázhét esztendeig; és nemze fiakat és leányokat. . És lőn Sét egész életének ideje kilencszáztizenkét esztendő; és meghala. . Éle pedig Énós kilencven esztendőt, és nemzé Kénánt. . És éle Énós, minekutána Kénánt nemzette, nyolcszáztizenöt esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. . És lőn Énós egész életének ideje kilencszázöt esztendő; és meghala. . Éle pedig Kénán hetven esztendőt, és nemzéMahalálélt. . És éle Kénán, minekutána Mahalálélt nemzette, nyolcszáznegyven esztendeig; és nemze fiakat és leányokat. . És lőn Kénán egész életének ideje kilencszáztíz esztendő; és meghala. . Éle pedig Mahalálél hatvanöt esztendőt, és nemzé Járedet. . És éle Mahalálél, minekutána Járedet nemzette, nyolcszázharminc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. . És lőn Mahalálél egész életének ideje nyolcszázkilencvenöt esztendő; és meghala. . Éle pedig Járed százhatvankét esztendőt, és nemzé Énókot. . És éle Járed, minekutána Énókot nemzette, nyolcszáz esztendőt; és nemze fiakat és leányokat. . És lőn Járed egész életének ideje kilencszázhatvankét esztendő; és meghala. . Éle pedig Énók hatvanöt esztendőt, és nemzéMetuséláht. . És járt Énók az Istennel,minekutána Metuséláht nemzette, háromszáz esztendeig; és nemze fiakat és leányokat. ,. ,. ,. ,. . És lőn Énók egész életének ideje háromszázhatvanöt esztendő. ,. . És mivel Énók Istennel járt, eltűnék, mert Isten magához vette. ,. . Éle pedig Metusélah száznyolcvanhét esztendőt és nemzé Lámeket. . És éle Metusélah, minekutána Lámeket nemzette, hétszáznyolcvankét esztendőt; és nemze fiakat és leányokat. . És lőn Metusélah egész életének ideje kilencszázhatvankilenc esztendő; és meghala. . Éle pedig Lámek száznyolcvankét esztendőt, és nemze fiat. . És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vigasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr. . És éle Lámek, minekutána Noét nemzette, ötszázkilencvenöt esztendőt; és nemze fiakat és leányokat. . És lőn Lámek egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendő; és meghala. . És mikor Noé ötszázesztendős volt, nemzé Noé Sémet, Hámot és Jáfetet.

Hatodik fejezet

Az erőszakosság elterjed a földön

Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének. . És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mindazok közül, akiket megkedvelnek vala. . És monda az Úr: Ne maradjon az én szellemem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje százhúsz esztendő. ,. ,. ,. . Óriások voltak a földön abban az időben, sőtmég az után is,mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híresneves emberek voltak. . És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. . ,. . ,–. .Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az Ő szívében. ,. ,. ,. . És monda az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszómászó állatokat és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. ,. . . De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.

Az özönvíz. Noé bárkát épít

. Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú volt a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. . És nemze Noé három fiat: Sémet, Hámot és Jáfetet. . A föld pedig romlott volt Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. . Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg volt romolva, mert minden test megrontotta az ő útját a földön. ,. ,. .Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és ímé elvesztem őket a földdel egybe. ,. ,. ,. . Csináljmagadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belül és kívül szurokkal. . Ekképpen csináld pedig azt: A bárka hossza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harminc sing. . Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép- és harmadpadlásúvá csináld azt. . Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszítsekminden testet, amelyben életnek lehelete van az ég alatt; valami a földön van, elvész. ,. . De teveled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled. . ,. . ,. . És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek. . Amadarak közül az ő nemük szerint, a barmok közül az ő nemük szerint és a földnek minden csúszómászó állatjai közül az ő nemük szerint; mindenből kettőkettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak. . Te pedig szerezzmagadnakmindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelül. . És úgy cselekedék Noé; amint parancsolta néki Isten, mindent akképpen cselekedék. . ,.

Hetedik fejezet

A bárkát megtöltik.

Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben. ,–. ,. .Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényt; azokból a barmokból pedig, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt. . Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy magvuk maradjon az egész föld színén. .Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet teremtettem. . ekedék azért Noé mind aszerint, amint az Úr néki megparancsolta. . Noé pedig hatszázesztendős volt, mikor az özönvíz lett a földön. . Beméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ővele a bárkába az özönvíz elől. ,. . A tiszta barmok közül és a tisztátalan barmok közül, a madarak közül és minden földön csúszómászó állat közül: . Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: amint Isten megparancsolta Noénak. . Lőn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre. .Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján: felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának. ,. . És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel. . Ugyanezen a napon ment be Noé és Sém és Hám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az ő fiainak három felesége velük együtt a bárkába. . Ők és minden vad az ő neme szerint és minden barom az ő neme szerint és minden csúszómászó állat, mely csúszómászó a földön, az ő neme szerint és minden repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat. . Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába minden testből, melyben életnek lehelete volt. . Amelyek pedig bemenének, hím és nőstény méne be minden testből, amint parancsolta Isten őnéki: és az Úr bezárá utána az ajtót. ,. ,. .Mikor az özönvíz negyven napig volt a földön, annyira növekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék a földről. . A vizek pedig áradának, és egyre növekedének a földön, és a bárka jár vala a víz színén. ,. . Azután a vizek felette igen nagy erőt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt voltak. ,. . Tizenöt singgel növekedének a vizek feljebb, minekutána a hegyek elboríttattak. . És odaveszett minden földön járó test, madár, barom, vad és a földön nyüzsgő minden csúszómászó állat; és minden ember. ,. ,. ,. .Mindaz, aminek orrában életnek lehelete volt, a szárazon valók közül mind meghala. . És eltörle az Isten minden állatot, amely a föld színén volt, az embertől a baromig, a csúszómászó állatig és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földről; és csak Noé marada meg, és azok, akik vele voltak a bárkában. ,. ,. . És erőt vevének a vizek a földön százötven napig.

Nyolcadik fejezet

Az özönvíz vége

Megemlékezék pedig az Isten Noéról és minden vadról, minden baromról, mely ővele a bárkában volt: és szelet bocsáta Isten a földre, és a vizek megapadának. . És bezárulának amélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből. . És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és százötven nap múlva megfogyatkozának a vizek. . A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napjánmegfeneklett az Ararát hegyén. . A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai. . És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált. . És kibocsátá a hollót, és az elrepült meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának. ,. . Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajon elfogytak-é a vizek a föld színéről. . De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet, és visszatére őhozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén; ő pedig kezét kinyújtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába. ,. . És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából. . És megjöve őhozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél volt annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről. ,. . És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé őhozzá vissza. . És lőn a hatszázegyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe. . A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld. Noé hálaáldozata . És szóla az Isten Noénak, mondván: .Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid és a te fiaid feleségei teveled. .Minden vadat, mely veled van, minden testből: madarat, barmot, és minden földön csúszómászó állatot vígy kimagaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön. . Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ővele. .Minden állat, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint. . És oltárt építe Noé az Úrnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron. . És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az Ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mindaz élő állatot, mint cselekedtem. ,. . ,. ,. ,–. . Ennek utána míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek. ,. .

Kilencedik fejezet.

Isten szövetsége a világgal.

Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. . . És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja, az égnek minden madara: minden, ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; ,. ,. .Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat. ,. . Csak a húst az őt elevenítő vérrelmeg ne egyétek. ,. . ,. . . De a ti véreteket, amelyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképpen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. ,. . ,. . Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. ,. ,. . Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon. . ,.

Szövetség és szivárvány.

. És szóla Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván: . Én pedig ímé, szövetséget szerzek tiveletek és a ti magvatokkal tiutánatok. . És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve, ami a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. . Szövetséget kötök tiveletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha semlesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. ,. . És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és tiköztetek, és minden élő állat között, mely tiveletek van: . Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. . És lészen, hogy mikor felhővel borítombe a földet,meglátszik az ív a felhőben. . És megemlékezem az én szövetségemről, mely van énközöttem és tiközöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. ,. ,. . ,. ,. . Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van. ,. . És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem énközöttem és minden test között, mely a földön van.

Noé áldása és átka

. Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek: Sém és Hám és Jáfet. Hám pedig Kánaánnak atyja. . Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld. . Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete. . És ivott a borból, s megrészegedék, és meztelenen volt sátra közepén. . Hám pedig, Kánaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírül adá künnlevő két testvérének. . Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállukra veték, és háttal menve takarták be atyjukmezítelenségét; s arccal hátra meg sem láták atyjuk mezítelenségét. ,. ,. . Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá, amit vele az ő kisebbik fia cselekedett: .Monda: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. ,. ,. ,. . Azutánmonda: Áldott azÚr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kánaán! . Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kánaán! ,. . ,. . Éle pedig Noé az özönvíz után háromszázötven esztendeig. . És Noé egész életének ideje kilencszázötven esztendő volt; és meghala.

Tizedik fejezet.

Noé utódai.

Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után. . Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Tubál,Mések és Tirász. ,–. . A Gómer fiai pedig: Askenáz, Rifát és Tógárma. . Jávánnak pedig fiai: Elisa, Társis, Kittim és Dodánim. . Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindegyik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint. . Hámnak pedig fiai: Kús,Micráim, Pút és Kánaán. . Kúsnak pedig fiai: Széba, Hávila, Szábta, Rahmá, Szabtéka. Rahmának pedig fiai: Séba és Dédán. . Kús nemzé Nimródot is; ő kezde hatalmassá lenni a földön. . Ő hatalmas vadász volt az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. . Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erek, Akkád és Kálnéh a Sineár földjén. ,. . E földről ment aztán Asszíriába, és építé Ninivét, Rehobot városát, és Kaláht. . És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város. . Micráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftuhimot. . Patruszimot és Kaszluhimot, ahonnan a filiszteusok származtak, és Kaftorimot. ,. . Kánaán pedig nemzé Cídont, az ő elsőszülöttét, és Hétet. . Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust. . Hivveust, Harkeust, és Szineust. . Arvadeust, Cemareust, Hamateust. És azután elszéledének a kananeusok nemzetségei. . Vala pedig a kananeusok határa, Cídonból Gérár felé menve Gázáig; Szodoma, Gomorra, Ádmá, és Ceboim felé menve Lésáig. ,. . ,. . Ezek a Hám fiai családjuk, nyelvük, földjük s nemzetségük szerint. . Sémnek is lettek gyermekei; aki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja volt. . Sémfiai: Élám, Azzur, Arpaksád, Lúd és Arám. ,. . Arámnak fiai pedig: Úc, Húl, Geter és Más. . Arpaksád pedig nemzé Séláhot, Séláh pedig Hébert. . . Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osz- tatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán. ,. . Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Hacarmávetet és Jeráhot. . Hadórámot, Úzált és Diklát. . Obált, Abimáélt és Sébát. . Ofirt, Havilát és ábot. Ezek mind a Joktán fiai. . És ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig volt. . Ezek a Sém fiai családjuk, nyelvük, földjük és nemzetségük szerint. . Ezek a Noé fiainak családjai az ő nemzetségeik szerint, az ő népeik között, és ezektől szaporodának el a népek a földön, az özönvíz után.


Tizeneggyedik fejezet

Bábel tornya

Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt. . És lőn mikor kelet felől elindultak, Sineár földjén egy síkságot találának, és ott letelepedének. ,. . ,. . És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. . És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. ,. ,. ,. . Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. ,. ,. . Ésmonda az Úr: Ímé, e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. ,. . . Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. . ,–. ,. . És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost. ,. ,. . Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére. ,.

Sém nemzetsége.

. Ez a Sém nemzetsége: Sém százesztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után. ,. . És éle Sém, minekutána nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat. . Arpaksád pedig harmincöt esztendős volt, és nemzé Séláht. ,. . És éle Arpaksád, minekutána nemzette Séláht, négyszázhárom esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. . Séláh pedig harmincesztendős volt, és nemzé Hébert. . És éle Séláh, minekutána nemzé Hébert, négyszázhárom esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. . Héber pedig harmincnégy esztendős volt és nemzé Péleget. ,. . És éle Héber, minekutána nemzé Péleget, négyszázharminc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. . Péleg pedig harmincesztendős volt, és nemzé Réut. ,. . És éle Péleg, minekutána nemzé Réut, kétszázkilenc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. . Réu pedig harminckét esztendős volt, és nemzé Sérugot. . És éle Réu,minekutána nemzé Sérugot, kétszázhét esztendeig és nemze fiakat és leányokat. . Sérug pedig harmincesztendős volt, és nemzé Náhort. . És éle Sérug, minekutána nemzé Náhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. . Náhor pedig huszonkilenc esztendős volt, és nemzé Tárét. . És éle Náhor, minekutána nemzé Tárét, száztizenkilenc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. . Táré pedig hetvenesztendős volt, és nemzé Ábrámot, Náhort, Háránt. . Ez a Táré nemzetsége: Táré nemzé Ábrámot, Náhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot. .Meghala pedig Hárán az ő atyjának, Tárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban. . Ábrám pedig és Náhor vettek maguknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Náhor feleségének neve Milka,Háránnak,Milka atyjának és Jiszká atyjának leánya. . Szárai pedig meddő vala; nem volt néki gyermeke. . És felvevé Táré Ábrámot, az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének. ,. . ,. ,. . Vala pedig Táré kétszázöt esztendős, és meghala Táré Háránban.

Tizenkettedik fejezet.

Ábrám elhívatása

És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, arra a földre, amelyet én mutatok néked. . . ,. ,. . . És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. ,. . És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak tebenned a föld minden nemzetségei. ,. ,. ,. . ,. ,.

Ábrám Kánaán földjére megy

. És kiméne Ábrám, amint az Úr mondotta néki, és Lót is kiméne ővele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor kiméne Háránból. . És felvevé Ábrám az ő feleségét, Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményüket, amelyet szereztek, és a cselédeket, akikre Háránban tettek szert, és elindulának, hogy Kánaán földjéremenjenek, és el is jutának a Kánaán földjére. . És általméne Ábrám a földön mind Sikemvidékéig,Móréh tölgyeséig. Akkor kananeusok voltak azon a földön.

Első ígéret Ábrámnak

. És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrámoltárt építe ott az Úrnak, aki megjelent néki. ,. ,–. . Onnan azután a hegység felé méne Bételtől keletre és felüté sátorát: Bétel nyugatra volt, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét. . És tovább költözék Ábrám; folyton dél felé húzódván.

Ábrám Egyiptomban

. Azonban éhség lett az országban, és Ábrám aláméne Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy volt az éhség az országban. ,. . És lőn, mikor közel volt, hogy bemenjen Egyiptomba, monda feleségének Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy. . Azért mikor meglátnak téged az egyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak. .Mondd azért, kérlek, hogy húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak teéretted. . . ,. ,. . És lőn, mikor Ábrám Egyiptomba érkezék, láták az egyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép. .Mikor megláták őt a fáraó főemberei, magasztalák a fáraó előtt és elvitték az asszonyt a fáraó udvarába. ,. . És jót cselekedett érette Ábrámmal, és voltak juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstény szamarai és tevéi. . De megveré az Úr a fáraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért. ,. ,. . Hívatá azért a fáraó Ábrámot és monda: Miért művelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged? . ,. .Miért mondottad: Húgom ő; azért vevém magamnak feleségül. Most már ímhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el. . És parancsola felőle a fáraó némely embereknek, akik elbocsáták őt és az ő feleségét, és mindenét, amije volt.

Tizenharmadik fejezet

Lót elválik Ábrámtól.

Feljöve azért Ábrám Egyiptomból, ő és az ő felesége, ésmindene valamije volt, és Lót is vele, a déli tartományba. . Ábrám pedig igen gazdag volt barmokkal, ezüsttel és arannyal. ,. . És méne helyről helyre dél felől mind Bételig, oda ahol először volt az ő sátora, Bétel és Hái között. . Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsőben készített: és segítségül hívta ott Ábrám az Úrnak nevét. . . Lótnak is pedig, aki Ábrámmal jár vala, voltak juhai, ökrei és sátorai. . És nem bírá meg őket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk volt, és nem lakhatának együtt. ,. . . Versengés is támada az Ábrámbarompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a kananeusok és a perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön. .Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk. ,. . Avagy nincsen-é előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra mész, én balra térek. . ,. ,. ,. . Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld;mertminekelőtte elvesztette volna az Úr Szodomát és Gomorrát, mind Coárig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje. ,. ,. . . És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól. . Ábrámlakozik vala a Kánaán földjén, Lót pedig lakozik vala a Jordán-melléki városokban, és sátoroz vala Szodomáig. . Szodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök voltak az Úr előtt. ,. ,.

Isten Ábrámnak ígéri Kánaánt

. Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutána elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. .Mert mind az egész földet, amelyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. . ,. ,. . És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a temagod is megszámlálható lesz. ,. ,. ,. ,. ,. . ,. . Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt. . Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak.

Tizrnnegyedik fejezet.

A sziddim-völgyi csata.

Lőn pedig Amrafelnek, Sineár királyának és Arióknak, Elászár királyának, Kédorlaomernek, Élám királyának, és Tidálnak, a Góimkirályának napjaiban: . Hadat indítának ezek Bera, Szodoma királya ellen,Birsa,Gomorra királya ellen, Sináb, Admá királya ellen, Seméber, Ceboimkirálya ellen és Béla, Coár királya ellen. .Mindezek a Sziddim völgyében egyesülének; ez a Sóstenger. ,. . Tizenkét esztendeig szolgálták Kédorlaomert, és a tizenharmadik esztendőben ellene támadtak. . A tizennegyedik esztendőben pedig eljöve Kédorlaomer és a királyok, akik ővele voltak, és megverék a refeusokat Aszterót-Kárnajimban, és a zuzeusokat Hámban, és az emeusokat Sávé-Kirjátajimban. . És a horeusokat az ő hegyükön, a Szeiren, egész Él-Páránig, mely a puszta mellett van. . És megtérének s menének Hén- Mispátba, azaz Kádesbe, és elpusztíták az amálekiták egész mezőségét, és az emoreusokat is, kik laknak vala Haséson- Támárban. ,. . Kiméne tehát Szodoma királya, Gomorra királya, Admá királya, Ceboim királya, és Béla, azaz Coár királya, ésmegütközének azokkal a Sziddim völgyében: . Kédorlaomerrel, Élám királyával, és Tidállal, Gójim királyával, Amráfellel, Sineár királyával, és Ariókkal, Elászár királyával: négy király öt ellen. . A Sziddim völgye pedig tele volt szurokforrásokkal. És megfutamodának Szodoma és Gomorra királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának. . És elvitték Szodomának ésGomorrának minden jószágát és minden eleségét; és elmenének. . Elvitték Lótot is, az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Szodomában lakik vala. ,. . Eljöve pedig egy menekült, és hírül hozá a héber Ábrámnak, aki lakik vala az emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, akikmeg Ábrámnak szövetségesei voltak. . Amint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában növekedett háromszáztizennyolc próbált legényét és üldözve nyomula Dánig. . Csapatokra oszolván ellenük éjszaka ő és szolgái, megveré őket, és űzé őket mind Hóbáig, amely Damaszkusztól balra esik. . És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az ő atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet. .Minekutána pedig visszatért Kédorlaomernek és a vele volt királyoknakmegveréséből, kiméne elébe Szodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe. ,.

Ábrám és Melkisédek

. Melkisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja volt. ,. . . . És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől (Elion El), aki birtokolja az eget és a földet. . Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És Ábrám tizedet ada néki mindenből. ,. . És monda Szodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak. . És monda Ábrám Szodoma királyának: Felemeltemaz én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, aki birtokolja az eget és a földet: ,. ,. ,. . Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt semveszek elmindabból, ami a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot. ,. ,–. . Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik énvelem eljöttek: Áner, Eskol, Mamré, ők vegyék ki az ő részüket.

Tizenötödik fejezet.

Ábrám hite.

E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. ,. ,. . ,. ,. . És monda Ábrám: Uram Isten (Adonáj Jehova),mit adnál énnékem, holott énmagzatok nélkül járok, és az, akire az én házam száll, a damaszkuszbeli Eliézer? . Ésmonda Ábrám: Ímé, énnékemnem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm. . És ímé szóla az Úr őhozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. ,. ,–. . És kivitte őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; és monda néki: Így lészen a te magod. ,. . ,. . És hitt az Úrnak, és tulajdoníttaték az őnéki megigazulásul. . ,. ,.

Az Úr szövetséget köt Ábrámmal.

. És monda néki: Én vagyok az Úr, aki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedül. . És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt? ,. . És felele néki: Hozz nékem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét, és egy háromesztendős kost, egy gerlicét és egy galambfiat. . Elhozá azért mindezeket, és kétfelé hasítá azokat, ésmindegyiknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította kétfelé. . És ragadozómadarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat. . És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy sötétség szálla őreá. . És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. ,. ,. . ,. . De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annak utána kijönnek nagy gazdagsággal. ,. ,. ,. . Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben. . ,. ,. . Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az emoreusok gonoszsága még nem tölt be. ,. . És mikor a nap leméne és sötétség lett, ímé egy füstölgő kemence, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között. . E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Egyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig. . A keneusokat, kenizeusokat és a kadmoneusokat. . A hitteusokat, perizeusokat és a refeusokat. . Az emoreusokat, kananeusokat, girgazeusokat és a jebuzeusokat.

Tizenhatodik fejezet.

Hágár és Izmáel

És Szárai, az Ábrám felesége nem szüle néki; de volt néki egy Egyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár volt. ,. ,. ,. .Monda azért Szárai Ábrámnak: Ímé, az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szüljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által megépülök; és engede Ábrám a Szárai szavának. . Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az egyiptombeli Hágárt, az ő szolgálóját, tíz esztendővel az után, hogy Ábrám a Kánaán földjén letelepedék, és adá azt Ábrámnak, az ő férjének feleségül. . És béméne Hágárhoz, és az fogada az őméhében; ez pedig amint látta, hogy terhes, nem volt becsülete az ő asszonyának őelőtte. . ,–. .Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen előtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr köztem és közötted. . És monda Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele amit jónak látsz. Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta előle. . És találá őt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba menő úton van. . És monda: Hágár, Szárai szolgálója! Honnan jössz és hová mégy? És az monda: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elől futok én. . Akkor monda néki az Úrnak angyala: Térjmeg a te asszonyodhoz, és alázdmeg magad az ő kezei alatt. ,–. . És monda néki az Úrnak angyala: Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen. . ,. . És monda néki az Úrnak angyala: Ímé, te terhes vagy, és szülsz fiat; és nevezd nevét Izmáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat. ,. . . Az pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ellene; és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel sátorát. . Nevezé Hágár az Úrnak (Jehova) nevét, aki ővele szólott: Te vagy az Isten (El), aki lát.Mert monda: Avagy nem e helyen láthattam-é én is azt, aki engem látott? . Annak okáért nevezé azt a forrást Lahai-Rói forrásának; ott van Kádes és Béred között. ,–. . És fiat szüle Hágár Ábrámnak, és nevezé Ábrám az ő fiának nevét, akit Hágár szül vala néki, Izmáelnek. ,. . Ábrám pedig nyolcvanhat esztendős volt, amikorHágár Izmáelt szüléÁbrámnak.

Tizenhetedik fejezet.

Az Úr megújítja szövetségét Ábrámmal.

Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a Mindenható Isten vagyok, El Shaddai, járj énelőttem, és légy tökéletes. . . És megkötöm az én szövetségemet közöttem és teközötted: és felette igen megsokasítlak téged. ,. . . És orcájára borula Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván: . Ami engem illet, ímhol az én szövetségem teveled, hogy népek sokaságának atyjává leszel. . ,. . És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává tettelek téged. ,. . És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled. ,. . És megállapítom az én szövetségemet közöttem és közötted, és teutánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak teutánad. . ,–. ,. . És adom tenéked és a te magodnak teutánad a te bujdosásod földjét, Kánaánnak egész földjét, örök birtokul; és Istenük lészek nékik. ,. ,. ,. ,. ,. ,. ,.

A körülmetélkedés az Istennel kötött szövetség jele.

. Annak felette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod teutánad az ő nemzedékei szerint. ,. . Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok énközöttem és tiközöttetek, és a te utánad valómagod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. . És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz a közöttem és közöttetek való szövetségnek jele. . ,. . ,. ,. . Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való. ,. ,. . Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken. . A körülmetéletlen férfi pedig, aki körül nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen ember kivágattatik az ő népe közül, mert felbontotta az én szövetségemet. ,. . ,–.

Az Úr Izsákot ígéri Ábrahámnak.

. És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve. . Ésmegáldomőt, és fiat is adok őtőle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak őtőle. . Ekkor orcájára borula Ábrahám, és nevete és gondolá az ő szívében: vajon százesztendős embernek lesz-é gyermeke? Avagy Sára kilencvenesztendős lévén, szülhet-e? . És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Izmáel élne előtted. . Az Isten pedig monda: Kétség nélkül a te feleséged Sára szül néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ővele örökkévaló szövetségül az ő magvának őutána. ,–. . Izmáel felől is meghallgattalak: Ímé, megáldom őt, és megszaporítom őt és megsokasítom őt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem őt. . ,–. . Az én szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, kit Sára szül néked ez idő tájt, a következő esztendőben. . És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól. . Vevé azért Ábrahám Izmáelt, az ő fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közül, és körülmetélé férfitestüknek bőrét ugyanazon napon, amikor szólott vele az Isten. . Ábrahám pedig kilencvenkilenc esztendős volt, mikor körülmetélé az ő férfitestének bőrét. . Izmáel pedig, az ő fia tizenhárom esztendős volt, mikor körülmetélék az ő férfitestének bőrét. . Ugyanazon napon metéltetett körül Ábrahám és Izmáel, az ő fia. ,. . És házának minden férfi tagja, háza szülöttei és kik idegen embertől pénzen vásároltattak, vele együtt körülmetéltetének.

Tizennyolcadik fejezet.

Az Úr megjelenik Ábrahámnak Mamré tölgyesében.

Megjelenék pedig őnéki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő ül vala a sátor ajtajában, a hő napon. . ,. . És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll őelőtte. És látván, eléjük siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát. ,. ,. . És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat. . Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt. . Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. Ésmondának: ekedjél, amint szóltál. . És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát. . A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy zsenge, kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni. . És vett vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített, és eléjük tette és mellettük áll vala a fa alatt, azok pedig ettek. . És mondának néki: Hol van Sára, a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban. ,. . És monda: Esztendőre ilyenkor bizonnyalmegtérek hozzád, és ímé, akkor a te feleségednek, Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában,mely annak háta megett vala. ,. . ,. . Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek voltak; megszűnt Sáránál az asszonyi természet. . ,. ,. . Nevete azért Sára magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg! ,. . És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajon csakugyan szülhetek-é, holott én megvénhedtem? . Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. ,. ,. . ,. ,. . Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél. ,. ,. ,.

Ábrahám könyörög Szodomáért

. Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Szodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velük méne, hogy elkísérje őket. . És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, amit tenni akarok? ,. . Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei. ,. . ,. ,. . . . .Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének őutána, hogymegőrizzék az Úrnak útját, igazságot és ítéletet tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, amit szólott felőle. ,. . ,. ,. .Monda az Úr azután: Mivelhogy Szodomának és Gomorrának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnük felettébb megnehezedett: ,. . Alámegyek azért és meglátom, vajon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom. ,. ,. ,. . És elfordultak onnan a férfiak, és mentek Szodomába, Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala. . És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe? ,. ,. ,. . Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, akik abban vannak? ,. . . Távol legyen Tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen Tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot? ,. ,. . ,. . És monda az Úr: Ha találok Szodomában a városon belül ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért. ,. ,. ,. . És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok. ,. ,. . Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? Ésmonda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt. . És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért. .Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram, ha szólok: Hátha találtatnak ott harmincan? És Ő felele: Nemteszemmeg, ha találok ott harmincat. . És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért. . És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram, ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért. ,. ,. . És elméne az Úr, minekutána elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.

Tizenkilencedik fejezet.

A romlott Szodoma

Mikor a két angyal estére Szodomába jutott, Lót Szodoma kapujában ült, és amint meglátá őket Lót, felkele eléjük, és arccal a földre borula. . . És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indulhattok utatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utcán hálunk meg. ,. ,. . De nagyon unszolá őket, és betérének hozzá, és bemenének az ő házába; ő pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és ettek. . Lefekvésük előtt a város férfiai, Szodoma férfiai körülvevék a házat, ifja, örege,mind az egész község egytől egyig. . És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, akik hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat hozzánk, hadd ismerjük őket. ,. . ,. . . És kiméne Lót hozzájuk az ajtó eleibe, és bezárá maga után az ajtót. ,. . És monda: Kérlek atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot. . Ímé van énnékem két leányom, akik még nem ismertek férfiat, kihozom azokat hozzátok, és cselekedjetek velük, amint néktek tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én hajlékomárnyéka alá jöttenek. . Azok pedig mondának: Eredj el innen. Ismét mondának: Ez egymaga nálunk a jövevény s ő szabja a törvényt? Majd gonoszbul cselekszünk veled, hogynemazokkal. És reá rohanának a férfiúra, Lótra, felette igen, és azon voltak, hogy betörik az ajtót. ,. . ,. ,. . De kinyújták azok a férfiak kezeiket, és bevonák Lótot magukhoz a házba és bezárák az ajtót. . Az embereket pedig, kik a ház ajtaja előtt voltak, vaksággal verék meg kicsinytől nagyig, annyira, hogy elfáradának az ajtó keresésében. ,. . ,. . És mondának a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? Vődet, fiaidat és leányaidat, és mindenedet, ami a tiéd a városban, vidd ki e helyből. ,. .Mert mi elvesztjük e helyet, mivelhogy ezek kiáltása nagyra nőtt az Úr előtt; és az Úr küldött minket, hogy elveszítsük ezt. ,. . Kiméne azért Lót, és szóla az ő vőinek, akik az ő leányait elvették, ésmonda: Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert elveszti az Úr e várost; de az ő vőinek úgy tetszék, mintha tréfálna. ,. . És mikor a hajnal feljött, sürgetik vala az angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevő két leányodat, hogy el ne vessz a városnak bűne miatt. . Mikor pedig késedelmeskedék, megragadák a férfiak az ő kezét és az ő feleségének kezét és két leánya kezét, az Úrnak iránta való irgalmából, és kivitték őt és ott hagyták a városon kívül. ,. ,. ,. . ,. ,. . . És lőn, mikor kivitték őket, monda az egyik: Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyremenekülj, hogy el ne vessz. ,. . És monda Lót nékik: Ne, oh, Uram! . Ímé, a te szolgád kegyelmet talált előtted, és nagy a te irgalmasságod, melyet mutattál irántam, hogy életemet megtartotta: de én nem menekülhetek a hegyre, nehogy utolérjen a veszedelem, és meghaljak. ,–. . Ímhol, az a város közel van, hogy odafussak, kicsiny is, hadd meneküljek kérlek oda, lám kicsiny az; és én életben maradok. .Monda azért néki: Ím tekintek rád e dologban is, és nem pusztítom el a várost, amelyről szólottál. ,. . Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, amíg oda nem érsz. Azért nevezték annak a városnak nevét Cóárnak. . A nap feljött a földre,mikor Lót Cóárba ért. . És bocsáta az Úr Szodomára és Gomorrára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. ,. ,. ,. ,. ,. ,. . . És elsűllyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is. ,. . És hátra tekinte az ő felesége, és sóbálvánnyá változott. ,. . Ábrahám pedig reggel arra a helyre indula, ahol az Úr színe előtt állott. . És tekinte Szodoma és Gomorra felé, és az egész környék földje felé; és látá, és ímé felszálla a földnek füstje,mint a kemence füstje. ,. . És lőn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelemből, mikor elsűllyeszté a városokat, amelyekben lakott Lót. . Lót pedig felméne Cóárból, és letelepedék a hegyen, és vele együtt az ő két leánya is, mert félt Cóárban lakni; lakozék tehát egy barlangban ő és az ő két leánya. . És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, aki mihozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint. . Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk ővele, és támasszunk magot a mi atyánktól. . ,. ,. . Adának azért inni bort az ő atyjuknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az ő atyjával, ez pedig semmit sem tuda annak semlefekvéséről, semfölkeléséről. . És lőn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: Ímé, a múlt éjjel én háltam atyámmal, adjunk néki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támasszunk magot a mi atyánktól. . Adának azért azon éjszaka is az ő atyjuknak bort inni, és felkele a kisebbik is és vele hála; ő pedig semmit sem tuda annak semlefekvéséről, semfölkeléséről. . És teherbe esének Lót leányai mindketten az ő atyjuktól. . És szüle a nagyobbik fiat, és nevezé annak nevét Moábnak; ez a moábiták atyja mind e mai napig. . A kisebbik is fiat szüle és nevezé annak nevét Benamminak. Ez az ammoniták atyja mind a mai napig.

Huszadik fejezet

Ábrahám és Sára Gérárban

És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban. . . És monda Ábrahám Sáráról, az ő feleségéről: Én húgom ő. Elkülde azért Abimélek, Gérárnak királya, és elviteté Sárát. . De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé, meghalsz az asszonyért, akit elvettél, holott férjnél van. ,. . Abimélek pedig nem illette őt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd- é? . Avagy nem ő mondotta-é nékem: én húgomő; s ez is aztmondotta: én bátyámő. Szívem ártatlanságában és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt. . És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában művelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt. ,. .Mostan azért add vissza az embernek az ő feleségét, mert próféta ő: és imádkozik éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, ésminden hozzád tartozó. ,. ,. ,. ,–. ,. . Felkele azért Abimélek reggel, és előhívatá minden szolgáját, s fülük hallatára mindezeket elbeszélé és az emberek igen megfélemlének. . És hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél mivelünk? És mit vétettem ellened, hogy énreám és az én országomra ilyen nagy bűnt hoztál? Amiket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat cselekedtél ellenem. ,. . És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted? ,. . ,. . Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért. . De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya ő, csakhogy nem az én anyámnak leánya; és így lett feleségemmé. . És lőn, hogy amikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél énvelem, mindenütt valahová megyünk, azt mondjad énfelőlem: én bátyám ez. . . Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és visszaadá néki Sárát is, az ő feleségét. . És monda Abimélek: Ímé, előtted van az én országom, ahol tenéked jónak tetszik, ott lakjál. . Sárának pedig monda: Ímé, ezer ezüstpénzt adtam a te bátyádnak, ímé az neked a szemek befedezője mindazok előtt, akik veled vannak; és így mindenképpen igazolva vagy. . Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az ő feleségét, és az ő szolgálóit, és szülének. .Mert az Úr erősen bezárta az Abimélek háza népének méhét, Sáráért, az Ábrahám feleségéért.

Huszoneggyedik fejezet

Izsák születése

Az Úr pedig meglátogatá Sárát, amint mondotta, és akképpen cselekedék az Úr Sárával, amiképpen szólott. . ,. ,. ,. .Mert fogada Sára az ő méhében, és szüle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott néki az Isten. . ,. ,. . És nevezé Ábrahámaz ő fiának nevét, aki néki született, akit szült néki Sára, Izsáknak: . És körülmetélé Ábrahám az ő fiát, Izsákot nyolcnapos korában, amint parancsolta néki az Isten. –. . Ábrahám pedig százesztendős volt, mikor születék néki az ő fia, Izsák. . És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten nékem; aki csak hallja, nevet rajtam. . Ismét monda: Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé, fiat szültem vénségére. ,. ,. . És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, amelyen Izsák elválasztaték.

Hágár és Izmáel elűzése

.Mikor pedig Sára gúnyolódni látá az egyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szült, ,. .Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal. ,. . ,. . Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért. . Demonda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod. . ,. ,. .Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő. . Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vett kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában. . Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá. ,. . És elméne s leüle által ellenébemintegy nyíllövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leüle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra. .Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? Ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott, ahol van! ,. ,. ,. . . Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját,mert nagy néppé teszemőt. . És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, odaméne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek. ,. ,. ,. . És Isten a gyermekkel volt, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjásszá. . Lakozék pedig Párán pusztájában, és vett néki anyja feleséget Egyiptomföldjéről.

Ábrahám és Abimélek békeszerződése

. És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikól, annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van teveled mindenben, amit cselekszel. .Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, amellyel én teirántad viseltettem, viseltetel te is énirántam és az ország iránt, amelyben jövevény voltál. ,. ,. . Ésmonda Ábrahám:Megesküszöm. .Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erővel elvettek az Abimélek szolgái. –. . És monda Abimélek: Nem tudom, kicsoda művelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma. . Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének. . És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot. . És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál? . És felele Ábrahám: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kutat. . Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek meg mind a ketten. . .Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikól, annak hadvezére és visszatérének a filiszteusok földjére. ,. . Ábrahám pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségül hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét. ,. ,. ,. . ,. ,. ,. . És sok ideig tartózkodék Ábrahám a filiszteusok földjén.

Huszonkettedik fejezet

Isten próbára teszi Ábrahám hitét

És lőn ezek után, az Isten megpróbálta Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! És ő felele: Ímhol vagyok. . És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj elMórijának földjére, és áldozdmeg ott égőáldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok néked. ,. . Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égőáldozathoz. Akkor felkele, és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott. ,. . Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről. . És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. . Vevé azért Ábrahám az égőáldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, őmaga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt. ,. . És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égőáldozatra való bárány? . És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt. ,. . Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot, az ő fiát, és feltevé az oltárra, a farakás tetejére. ,. . . És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát. ,. . Akkor kiálta néki az Úrnak angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. . Ésmonda:Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek énérettem. ,. . ,. . És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé, háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Odaméne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égőáldozatul az ő fia helyett. . És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét a Gondviselés Istenéről Jehova Jirének. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.

Az ígéretek megerősíttetnek

. És kiálta az Úrnak angyala Ábrahámnak másodszor is az égből. . Ésmonda: Én magamra esküszöm, azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedted, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: ,. . .Hogy megáldván megáldalak téged, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. ,. ,. . És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek. . ,. ,. . . . .Megtére azért Ábrahám az ő szolgáihoz, és felkelének és együtt elmenének Beérsebába, mert lakozék Ábrahám Beérsebában.

Náhor utódai

. És lőn ezeknek utána, hírt hozának Ábrahámnak mondván: Ímé, Milka is szült fiakat Náhornak, a te atyádfiának: . Úzt, az ő elsőszülöttét, és Búzt, annak testvérét, és Kemuélt, Arámnak atyját. . És Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Betuélt. . Betuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a nyolcat szülé Milka Náhornak, az Ábrahám atyjafiának. . Az ő ágyasa is, kinek neve Reuma volt, szülé néki Tebáhot, Gahámot, Tahást és Mahákát.

Huszonharmadik fejezet

Sára halála és temetése Vala pedig Sárának élete százhuszonhét esztendő. Ezek Sára életének esztendei. . És meghala Sára Kirját-Arbában, azaz Hebronban a Kánaán földjén, és beméne Ábrahám, hogy gyászolja Sárát és sirassa őt. ,. . . Felkele azután Ábrahám az ő halottja elől, és szóla a Hét fiainak, mondván: . Idegen és jövevény vagyok közöttetek: Adjatok nékem temetésre való örökséget tinálatok, hadd temessem el az én halottamat énelőlem. ,. ,. . Felelének pedig a Hét fiai Ábrahámnak, mondván őnéki: . Hallgass meg minket uram: Istentől való fejedelem vagy te miközöttünk, a mi temetőhelyeink közül amely legtisztességesebb, abba temesd el a te halottadat, közülünk senki sem tiltja meg tőled az ő temetőhelyét, hogy eltemethesd a te halottadat. ,. ,. . ,. ,. . És felkele Ábrahám, és meghajtá magát a földnek népe előtt, a Hét fiai előtt. . És szóla ővelük mondván: Ha azt akarjátok, hogy eltemessemaz én halottamat énelőlem: hallgassatok meg engem, és esedezzetek érettemEfron előtt, Cohár fia előtt. . ,. . Hogy adja nékem Makpelá barlangját, mely az övé, mely az ő mezejének szélében van: igaz árán adja nékem azt, tiköztetek temetésre való örökségül. . Efron pedig ül vala a Hét fiai között. Felele azért Efron, a hitteus, Ábrahámnak, a Hét fiainak és mindazoknak hallatára, akik bemennek vala az ő városának kapuján, mondván: . . Nem úgy uram, hallgass meg engem: azt a mezőt néked adom, s a barlangot, mely abban van, azt is néked adom, népem fiainak szemeláttára adom azt néked, temesd el halottadat. ,–. . És meghajtá magát Ábrahám a földnek népe előtt. . És szóla Efronhoz a föld népének hallatára, mondván: Ha mégis meghallgatnál engem!Megadom a mezőnek árát, fogadd el tőlem; azután eltemetem ott az én halottamat. ,–. . És felele Efron Ábrahámnak, mondván néki: . Uram! Hallgass meg engem; négyszáz ezüstsiklusos föld az, micsoda az köztem és közötted? Csak temesd el a te halottadat. ,. ,. . Engede azért Ábrahám Efronnak és odamérte Ábrahám Efronnak az ezüstöt, amelyet mondott a Hét fiainak hallatára; kalmároknál kelendő négyszáz ezüstsiklust. ,–. . Így lett Efronnak Makpelában levő mezeje, mely Mamré átellenében van, a mező a benne levő barlanggal, és minden a mezőben levő fa az egész határban köröskörül, . ,. . Ábrahámnak birtoka, a Hét fiainak, mindazoknak szeme előtt, akik az ő városának kapuján bemennek vala. . Azután eltemeté Ábrahám az ő feleségét, Sárát a Makpelá mezejének barlangjába Mamréval szemben. Ez Hebron a Kánaán földjén. . . Így erősíttetékmeg amező és a benne lévő barlang Ábrahámnak temetésre való örökségül a Hét fiaitól. –.

Huszonnegyedik fejezet

Ábrahám feleséget hozat Izsáknak

Ábrahám pedig vén élemedett ember volt, és az Úr mindenben megáldotta Ábrahámot. ,. .Monda azért Ábrahám az ő háza öregebb szolgájának, aki őnéki mindenében gazda volt: Tedd a kezed tomporom alá! . Hogymegeskesselek téged azÚrra, a mennynek Istenére és a földnek Istenére, hogy nem veszel feleséget az én fiamnak a kananeusok leányai közül, akik között lakom. ,. ,. ,–. . Hanem elmész az én hazámba, és az én rokonságomközé és onnan veszel feleséget az én fiamnak, Izsáknak. .Monda pedig őnéki a szolga:Hátha az a leány nem akar velem eljönni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, ahonnan kijöttél? . Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd. ,–. . Az Úr az égnek Istene, aki engem kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságomnak földjéről, aki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az Ő angyalát előtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget. ,. . Hogyha pedig nem akar a leány teveled eljönni,mentes leszel az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd. ,. ,. ,. . Veté azért a szolga az ő kezét az ő urának, Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék néki e dolog felől. . És vett a szolga tíz tevét az ő urának tevéi közül, mert az urának minden gazdagsága az ő kezében volt, és elindula. Felkele tehát, és elméneMezopotámiába, a Náhor városába. . Ésmegpihenteté a tevéket a városon kívül egy kútfőnél, estefelé, mikor a leányok vizet meríteni járnak. ,. . És monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt. . Ímé, én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijönnek vizet meríteni. ,. ,. . Legyen azért, hogy amely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondja: igyál, sőt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal. . ,. . És lőn,minekelőtte elvégezte volna a beszédet, ímé jön vala Rebeka, Betuélnek leánya, aki Milkának, az Ábrahám testvérének, Náhor feleségének volt fia, és pedig vedrével a vállán. ,. . A leány pedig felette szép ábrázatú volt; szűz, és férfi még nem ismeré őt, és aláméne a forrásra, ésmegtölté vedrét, és feljöve. . Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből. ,. . Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az ő kezére, és inni ada néki. ,. ,. . És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. . És sietett és kiüríté vedrét a vályúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az ő tevéinek. . Az ember pedig álmélkodva nézett reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajon áldottá teszi-é az Úr az ő útját, vagy nem. ,. . . És lőn, mikor a tevék már eleget ittak, elővett az ember egy aranyfüggőt, amelynek súlya fél siklus, és két karperecet, amelynek súlya tíz arany. ,. . És monda: Kinek a leánya vagy te? Kérlek, mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk? . Az pedig felele néki: Betuél leánya vagyok a Milka fiáé, akit ő Náhornak szült. . Azt is mondá: Szalma is, abrak is bőven van minálunk, és hálásra való hely is van. ,. .Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat. ,. ,. . És monda: Áldott az Úr, az én uramnak Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg az Ő irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Az Úr vezérelt engem ez utamban az én uram atyjafiainak házához. ,. ,. . ,. ,. . Elfuta azonközben a leány, és elbeszélé az ő anyja házában, amint ezek történtek. . Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán volt. És kifutott Lábán ahhoz az emberhez, a forráshoz. .Mert mikor látta a függőt, és a pereceket az ő húgának karjain, és hallotta húgának, Rebekának beszédét, aki ezt mondja vala: Így szóla nékem az a férfiú; akkor méne ki a férfiúhoz; és ímé ez ott állt a tevék mellett a forrásnál. . És monda: Jöjj be, Istennek áldott embere; mit állasz idekinn? Holott én elkészítettema házat, és a tevéknek is van hely. ,. . ,. . Beméne azért a férfiú a házhoz, ő pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az ő lábai megmosására és az emberek lábainak, kik ővele voltak. . És ennivalót tevének eleibe, de ő monda:Nemeszem,míg el nemmondom az én beszédemet. És szóla: Mondd el. .Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok. ,. ,–. . Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgyhogy naggyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat. ,. . És Sára, az én uramnak felesége fiat szült az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá mindenét, amije van. . Engem pedig megesküdtetett az én uram, mondván: Ne végy feleséget az én fiamnak a kananeusok leányai közül, akiknek földjén én lakom. . Hanem menj el az én atyámnak házához, és az én rokonságomközé, hogy onnan végy feleséget az én fiamnak. .Mikor pedig azt mondám az én uramnak: Hátha nem akarna velem az a leány eljönni? .Monda nékem: Az Úr, akinek én színe előtt jártam, elbocsátja az Ő angyalát veled, és áldottá teszi a te utadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak az én nemzetségem közül, és az én atyám házából. ,. . Csak akkor leszel fölmentve esketésem alól, ha elmész az én nemzetségem közé; és ha nem adják oda: mentes leszel az én esketésem alól. . Mikor ma a forráshoz érkezém, mondék: Uram, én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha megáldanád az én utamat, melyen járok: . ,. . . . Ímé, én e forrás mellett állok; és legyen, hogy az a hajadon, aki kijön vizet meríteni, s akinek azt mondom: Adj innom nékem egy kevés vizet a vedredből, . És az ezt mondja nékem: Te is igyál, és a te tevéidnek is merítek; az legyen a feleség, akit az Úr az én uramfiának rendelt. . Én még el sem végeztem az én szívemben a beszédet, és ímé kijő vala Rebeka, vedrével a vállán, és leméne a forrásra ésmeríte, én pedigmondék néki: Adj innom, kérlek! ,. ,. . Ő pedig sietett, és leereszté az ő vedrét és monda: Igyál, sőt a te tevéidnek is inni adok; és én ivám, s a tevéknek is inni ada. . És megkérdezém őt és mondék: Ki leánya vagy? Ő pedig felele: Betuélnek, a Náhor fiának leánya vagyok, akit Milka szült vala őnéki. Ekkor a függőt orrába, és e pereceket karjaira tevém. .Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az ő fiának feleségül. .Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátokmeg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak. ,. ,. ,. ,.

Rebeka feleségül megy Izsákhoz

. És felele Lábán és Betuél, ésmondának: Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat. . Ímé, előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, amint az Úr elvégezte. ,. . És lőn, amint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr előtt. . És hoza elő a szolga ezüstedényeket és aranyedényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az ő bátyjának is és az ő anyjának. . Evének azután és ivának, ő és a férfiak, akik ővele voltak, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz. .Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, az után menjen el. . A szolga pedigmonda nékik:Ne késleljetek meg engem, holott az Úr áldottá tette az én utamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz. .Mondának akkor:Hívjuk elő a leányt, és kérdjük meg őt. . Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? És monda: Elmegyek. . Elbocsáták azért Rebekát, az ő húgukat, és az ő dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az ő embereit. . És megáldák Rebekát, és azt mondák néki: Te mi húgunk! Szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az ő ellenségeinek kapuját. . . És felkele Rebeka és az ő szolgálóleányai, és felülének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne. . Izsák pedig visszajő vala a Lahai Rói forrástól; és lakott a déli tartományban. . És kiméne Izsák estefelé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jönnek. Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevéről. És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, aki a mezőn előnkbe jön? A szolga pedig monda: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát. . Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett. ,. . Izsák pedig bevitte Rebekát Sárának, az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja halála után.

Huszonötödik fejezet

Ábrahám második házassága

Ábrahámpedig ismét vettmagának feleséget, kinek neve Keturá volt. . És az szülé néki Zimránt, Joksánt, Médánt,Midiánt, Isbákot és Suahot. . Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim. . S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldáa:Mindezek Keturának fiai. . Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta. . . Az ágyasok fiainak pedig, akik Ábraháméi voltak, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az ő fia mellől, Izsák mellőlmég éltében napkelet felé, napkeleti tartományba.

Ábrahám halála és temetése

. S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: százhetvenöt esztendő. . És kilehelé lelkét és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és temetteték az ő népéhez. . ,. . És eltemeték őt Izsák és Izmáel az ő fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a hitteus Cohár fiának mezejében, amely Mamré átellenében van. . Abban a mezőben, amelyet Ábrahám a Hét fiaitól vett: ott temettetett el Ábrahám és az ő felesége, Sára. . Lőn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az ő fiát, Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lahai-Rói forrásánál. . ,.

Izmáel nemzetsége

. Ezek pedig Ábrahám fiának, Izmáelnek nemzetségei, akit az egyiptombeli Hágár, a Sára szolgálója szült Ábrahámnak. . Ezek az Izmáel fiainak nevei, nevük s nemzetségük szerint: Izmáelnek elsőszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám. ,. . ÉsMisma, Dúmah ésMassza. . Hadar, Téma, Jetúr, Náfis és Kedma. . Ezek az Izmáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az ő nemzetségük szerint. . . Ezek pedig az Izmáel életének esztendei: százharminckét esztendő. És kilehelé lelkét és meghala, és temetteték az ő népéhez. . . Lakoztak pedig Havilától Súrig, amely Egyiptom átellenében van, amerre Asszíriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az ő lakása. ,.

Izsák fiai, Ézsaú és Jákób

. Ezek pedig Izsáknak az Ábrahámfiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot. ,. . Izsák pedig negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rebekát, a Szíriából való Betuélnek leányát,Mezopotámiából, a Szíriából való Lábánnak húgát. . És könyörgött Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy meddő volt, és az Úr meghallgatta őt: és teherbe esett Rebeka, az ő felesége. . ,. . Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért fogantam én? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat. ,. . És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a teméhedben; és két nép válik ki a te bensődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. . És betelének az ő szülésének napjai, és ímé iker volt az ő méhében. . És kijöve az első; vereses volt, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak. . Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvanesztendős volt, amikor ezek születének. ,. ,. .

Ézsaú eladja elsőszülöttségi jogát

. És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember volt; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó. . Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szája íze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot. . Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről, .Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessema veres ételből,mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edómnak. . Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet. ,. . És monda Ézsaú: Ímé, én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem? . És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki, és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak. ,. . S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evett és ivott, és felkelt és elméne. Így vetette meg Ézsaú az elsőszülöttséget. ,.

Huszonhatodik fejezet

Izsák és Rebeka Gérárban

Lőn pedig éhség az országban, amaz első éhség után, mely Ábrahám idejében volt. Elméne azért Izsák Abimélekhez, a filiszteusok királyához Gérárba. .Mert megjelent néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá Egyiptomba! Lakjál azon a földön, melyet mondok tenéked. ,. . Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mindezeket a földeket, hogy megerősítsem az esküvést, amellyel megesküdtem Ábrahámnak, a te atyádnak. ,. ,. ,. . És megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mindezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei; . ,. .Mivelhogy hallgatott Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet. . Lakozék azért Izsák Gérárban. . És mikor annak a helynek lakosai az ő felesége felől kérdezősködének, azt mondja vala: én húgomő.Mert fél vala azt mondani: én feleségem; gondolván: nehogy megöljenek engem e helynek lakosai Rebekáért,mivelhogy szép ábrázatú ő. . És lőn idő múltával, hogy Abimélek, a filiszteusok királya kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával, az ő feleségével. . Kiálta azért Abimélek Izsáknak, és monda: Ímé bizony feleséged ő; hogyan mondhattad tehát: húgom ő!? És monda neki Izsák: Mert azt gondolám, netalán még meg kell halnom miatta. . És monda Abimélek: Miért művelted ezt mivelünk? Kevésbe múlt, hogy feleségeddel nem hált valaki a nép közül, és bűnt hoztál volna mireánk. . Parancsola azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: aki ezt az embert vagy ennek feleségét illeti, bizonynyal meg kell halnia. ,. ,.

Izsák küzdelmei a kutakért

. És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendőben száz annyira, mert megáldá őt az Úr. ,. ,. . És gyarapodék az a férfiú, és mind elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen naggyá lett. . ,. . És volt néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a filiszteusok. . És mindazokat a kutakat, melyeket az ő atyjának szolgái Ábrahámnak az ő atyjának idejében ástak, behányták a filiszteusok, és betöltötték azokat földdel. . És monda Abimélek Izsáknak:Menj el közülünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál. ,. . Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és ott lakék. . És ismét megásá Izsák a kutakat, amelyeket ástak az ő atyjának, Ábrahámnak idejében, de amelyeket Ábrahám holta után behánytak a filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, amely neveket adott azoknak az ő atyja. . Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élő víznek forrására akadának ott. . Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván:Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy civakodtak ővele. .Más kutat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét Szitnának nevezé. . És tovább vonula onnan, és ása más kutat, amely miatt nem versengének; azért nevezé nevét Rehobótnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön. . Felméne pedig onnan Beérsebába. . Ésmegjelenék néki azÚr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért. ,. . ,. . ,. . Oltárt építe azért ott, és segítségül hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az ő sátorát; Izsák szolgái pedig kutat ásának ott. ,. . Abimélek pedig elméne őhozzá Gérárból és Ahuzzát, az ő barátja, meg Pikól, az ő hadvezére. . És monda nékik Izsák: Miért jöttetek hozzám, holott gyűlöltök engem s elűztetek magatok közül? ,. . Ők pedig azt mondták: Látván láttuk, hogy az Úr van teveled, és mondánk: legyen esküvés miközöttünk, köztünk és közötted; és kössünk szövetséget teveled, . Hogy minket gonosszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és amint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy. . Akkor vendégséget szerze nékik és ettek és ittak. . Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá őket Izsák, és elmenének tőle békességgel. . Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút felől, melyet ástak; és mondának néki: Találtunk vizet. . S elnevezé azt Sibának: Az okáért annak a városnak neve Beérseba mind e mai napig. . És mikor Ézsaú negyvenesztendős volt, feleségül vevé Jehuditot, a hitteus Beéri leányát, és Boszmátot, a hitteus Elon leányát. . És ők voltak Izsáknak és Rebekának lelke keserűsége. . ,. .

Huszonhetedik fejezet

Jákób csalása

És lőn, amikormegvénhedett Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát, Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Ímhol vagyok. . És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját. ,. .Most tehát vedd fel, kérlek, a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, ésmenj ki a mezőre, és vadássz énnékem vadat. . És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogymegáldjalak tégedminekelőttemeghalok. ,. ,. . Rebeka pedig meghallá, amit Izsák az ő fiának, Ézsaúnak monda; s amint elméne Ézsaú amezőre, hogy vadat vadásszon és hozzon: . Szóla Rebeka Jákóbnak, az ő fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak, Ézsaúnak mondván: . Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvemszerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr előtt, minekelőtte meghalok. .Most azért fiam, hallgass az én szavamra, amit én parancsolok néked. .Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, amint ő szereti. . Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelőtte meghal. . Jákób pedig monda Rebekának, az ő anyjának: Ímé, az én bátyám, Ézsaú szőrös ember, én pedig sima vagyok. . Netalán megtapogat engem az én atyám, s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra. . És monda néki az ő anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem. . Elméne azért, és elhozá, és vitte az ő anyjának; és az ő anyja ételt készíte, amint szereti vala az ő atyja. . És vevé Rebeka az ő nagyobbik fiának, Ézsaúnak drága ruháit, melyek őnála otthon voltak, és felöltözteté Jákóbot az ő kisebbik fiát. . A kecskegödölyék bőrével pedig beborítá az ő kezeit, és nyakának simaságát. . És az ételt, amelyet készített, kenyérrel együtt adá Jákóbnak, az ő fiának kezébe. . És beméne az ő atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te, fiam? .Monda Jákób az ő atyjának: Én vagyok Ézsaú, a te elsőszülötted, akképpen cselekedtem amint parancsolád, kelj fel, kérlek, ülj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked. . Ésmonda Izsák az ő fiának:Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta előmbe. . És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalakmeg fiam: hogy vajon te vagy-é az én fiam, Ézsaú, vagy nem? . Odaméne tehát Jákób Izsákhoz az ő atyjához, aki megtapogatván őt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei. . És nem ismeré meg őt, mivelhogy kezei szőrösek voltak,mint Ézsaúnak, az ő bátyjának kezei; annak okáértmegáldá őt. . És monda: Te vagy, fiam, Ézsaú? Felele: Én vagyok. . ,. . ,. . Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és odavitte, és evett; bort is vitt néki és ivott. . Akkor monda néki Izsák az ő atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem. . Odaméne azért, és megcsókolá őt: s megérezvén ruháinak szagát,megáldá őt, és monda: Lám az én fiamnak illata olyan, mint a mezőnek illata, amelyet megáldott az Úr. Én. ,. ,. . Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét. ,. . Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, aki téged átkoz, és aki téged áld, legyen áldott. . És lőn, amint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását, és éppen csak hogy kiment Jákób az ő atyjának, Izsáknak színe elől, az ő bátyja, Ézsaú is megjöve vadászásából. . És készíte ő is ételt, s vitte az ő atyja elé, és mondá az ő atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az ő fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked. . És monda néki az ő atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsőszülött fiad, Ézsaú. . Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, aki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenből ettem minekelőtte te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lészen. ,. . ,. ,.

Ézsaú bánata és haragja

. Amint hallotta Ézsaú az ő atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is atyám. ,. . Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és ő vevé el a te áldásodat. . Az pedig monda: Nem méltán hívják- é őt Jákóbnak? Mert immár két ízben csalt meg engem; elvevé elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vette el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást? . Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé, uraddá tettem őt, és minden atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is, borral is őt láttam el; mit műveljek azért immár veled fiam? ,. .Monda Ézsaú az ő atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala. . Felele azért Izsák az ő atyja, és monda néki: Ímé, kövér földön lesz lakásod, és részed lesz az ég harmatjából onnan felül; ,. ,. . És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, amikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról. ,. ,. –. . Gyűlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, amellyelmegáldotta őt az ő atyja, és monda Ézsaú az ő szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és akkormegölömaz én öcsémet, Jákóbot. .Mikor pedig hírül vitték Rebekának az ő nagyobbik fiának, Ézsaúnak beszédét, elkülde ésmagához hívatá az ő kisebbik fiát, Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú, a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged. . Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz, az én bátyámhoz Háránba, . És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik; .Míg elfordul a te bátyád haragja terólad, és elfelejtkezik arról, amit rajta elkövettél: akkor elküldök és hazahozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon? . Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a hitteusok leányai miatt. Ha Jákób a hitteusok leányai közül vesz feleséget, amilyenek ezek is, ez ország leányai közül valók;minek nékemaz élet? . ,.

Huszonnyolcadik fejezet

Izsák Lábánhoz küldi Jákóbot

Előhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá őt, ésmegparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a kananeusok leányai közül. . Kelj fel, menj el Mezopotámiába, Betuélnek, a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, a te anyád bátyjának leányai közül. . A Mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy; . És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak teveled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten Ábrahámnak adott. ,. ,. ,. ,. . ,. . ,. ,. . Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mezopotámiába Lábánhoz, a szíriabeli Betuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához. . És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta őt Mezopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola néki, ésmonda: Ne végy feleséget a kananeusok leányai közül; . És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is mentMezopotámiába; . És látá Ézsaú, hogy a kananeusok leányai nemtetszenek Izsáknak, az ő atyjának: . Elméne Ézsaú Izmáelhez, és feleségül vevé még az ő feleségeihez Izmáelnek, az Ábrahám fiának leányát, Mahalátot, Nebajótnak húgát.

Jákób álma és fogadalma

. Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott. . És juta egy helyre, hol meghála, mivelhogy a nap lement: és vett egyet annak a helynek kövei közül, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen. . És álmot láta: Ímé, egy lajtorja volt a földön felállítva,melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek angyalai fel- és alájárnak vala azon. ,. ,. . És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet amelyen fekszel, néked adom és a te magodnak. . ,. . És a te magod olyan lészen, mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugatra és keletre, északra és délre, és tebenned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova mész, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem, amit néked mondtam. Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. ,. ,. .Megrémüle annak okáért ésmonda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanemIstennek háza, és az égnek kapuja. . És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére; . És nevezé annak a helynek nevét Bételnek, azelőtt pedig Lúz volt annak a városnak neve. ,. . És fogadást tett Jákób, mondá: Ha az Isten velem lesz, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát ad nékem;. És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr lesz az én Istenem; És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lesz, és valamit adsz nékem, annak tizedét néked adom.

Huszonkilencedik fejezet.

Jákób Lábán házában

Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földjére. . És látá, hogy ímé egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kő volt: . Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat, s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára. . Ésmonda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk. . És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Náhor fiát? S azok felelének: Ismerjük. . Azután monda nékik: Egészségben van-é? S azok mondának: Egészségben van, és az ő leánya, Ráhel ímhol jön a juhokkal. . És monda Jákób: Ímé, még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek. . Azok pedig felelének: Nem tehetjük, míg valamennyi nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat. .Még beszélget vala velük,mikormegérkezék Ráhel az ő atyja juhaival, melyeket legeltet vala. . S lőn, amint meglátá Jákób Ráhelt, Lábánnak, az ő anyja bátyjának leányát, és Lábánnak, az ő anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób, és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak, az ő anyja bátyjának juhait. ,. . És megcsókolá Jákób Ráhelt, és nagy felszóval síra. . ,. ,. . S elbeszélé Jákób Ráhelnek, hogy ő az ő atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ő atyjának. . És lőn mikor Lábán Jákóbnak, az ő húga fiának hírét hallá, eleibe futa,megölelé és megcsókolá őt, és bevitte az ő házába, és az mindent elbeszéle Lábánnak. . És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig, ,. ,. ,. . . És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred? . Volt pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Ráhel. . Leának pedig gyenge szemei voltak, de Ráhel szép termetű és szép tekintetű volt. .Megszereti vala azért Jákób Ráhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Ráhelért, a te kisebbik leányodért. ,. ,. . És monda Lábán: Jobb néked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj énnálam. . Szolgála tehát Jákób Ráhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala őt. Én. ,.

Jákób házassága Leával és Ráhellel

. És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékemaz én feleségemet:mert az én időmkitelt, haddmenjek be hozzá. ,. . És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat. . Estve pedig vette az ő leányát, Leát, és bevitte hozzá, aki beméne őhozzá. . És Lábán az ő szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az ő leányának Leának. . És reggelre kelve: Ímé, ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél énvelem? Avagy nem Ráhelért szolgáltalak- é én téged?Miért csaltál meg engem? . Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket odaadják a nagyobbik előtt. . Töltsd ki ennek hetét, az után amazt is néked adjuk a szolgálatért, mellyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig. ,. . . Jákób tehát akképpen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Ráhelt, az ő leányát feleségül. . És adá Lábán az ő leányának Ráhelnek az ő szolgálóját, Bilhát, hogy néki szolgálója legyen. . És beméne Ráhelhez is, és inkább szereté Ráhelt, hogysem Leát, és szolgála őnála még más hét esztendeig. . És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Ráhel pedig meddő volt. ,. . Fogada azért Lea az ő méhében, és szüle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem. ,. ,. . Azután ismét teherbe esék, és szüle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak. . És megint teherbe esék, és szüle fiat, és monda:Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szültem néki; azért nevezé nevét Lévinek. . És ismét teherbe esék, és fiat szüle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszűnék a szüléstől. ,.

Harmincadik fejezet

Isten megemlékezik Ráhelről

És látá Ráhel, hogy ő nem szüle Jákóbnak, irigykedni kezde Ráhel az ő nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok. . Felgerjede azért Jákób haragja Ráhel ellen, ésmonda: Avagy Isten vagyok-é én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét? ,. . És monda ez: Ímhol az én szolgálóm, Bilha, menj be hozzá, hogy szüljön az én térdeimen, és én is megépüljek őáltala. . Adá tehát néki az ő szolgálóját, Bilhát feleségül, és beméne ahhoz Jákób. . És teherbe esék Bilha, és szüle Jákóbnak fiat. . És monda Ráhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak. . Ismét fogada az ő méhében, és szüle Bilha, a Ráhel szolgálója más fiat is Jákóbnak. . És monda Ráhel: Nagy tusakodással tusakodtamaz én nénémmel, és győztem; azért nevezé nevét Naftalinak. . Látván pedig Lea, hogy ő megszűnt a szüléstől, vevé az ő szolgálóját, Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségül. . És szüle Zilpa, Lea szolgálója, fiat Jákóbnak. . És monda Lea: Szerencsére! És nevezé nevét Gádnak. . És szüle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak. . Ésmonda Lea: Oh, én boldogságom! bizony boldognak mondanak engem az asszonyok: és nevezé nevét Ásernek. . És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezőn mandragórabogyókat, s vitte azokat az ő anyjának, Leának. És monda Ráhel Leának: Adj nékem, kérlek, a fiad mandragórabogyóiból. . Az pedigmonda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem az én férjemet, s a fiam mandragórabogyóit is elvennéd tőlem? És monda Ráhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragórabogyóiért. .Mikor Jákób este a mezőről jöve, eleibe méne Lea, és monda: Hozzám jöjj be, mert megvettelek a fiam mandragórabogyóiért; és nála hála azon éjszaka. . És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az ő méhében és szüle Jákóbnak ötödik fiat. . És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, amiért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé azt Izsakárnak. . És ismét fogada az ő méhében Lea, és szüle hatodik fiat Jákóbnak. . És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szültem néki, és nevezé nevét Zebulonnak. . Annak utána szüle leányt, és nevezé nevét Dínának. .Megemlékezék pedig az Isten Ráhelről; és meghallgatá őt az Isten és megnyitá az ő méhét. . És fogada méhében, és szüle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat. . És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nékemmás fiat is. Jákób meggazdagodik . És lőn, amint szülte Ráhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el en- gem, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba. . Add meg nékem az én feleségeimet és magzataimat, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, amellyel szolgáltalak téged. . És monda néki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid előtt! Úgy sejtem, hogy teéretted áldott meg engem az Úr. . És monda: Szabj bért magadnak és én megadom. ,. ,. . Ez pedigmonda: Te tudodmimódon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam a te jószágod. ,. ,. .Mert ami kevesed volt énelőttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is? . És monda Lábán: Mit adjak néked? Felele Jákób: Ne adj nékem semmit; juhaidat ismét legeltetem és őrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed: . Nyájaidat ma mind végigjárom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közülük, és minden fekete bárányt a juhok közül, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közül, s legyen ez az én bérem. . S amikor majd bérem iránt eljössz, ami előtted lesz, becsületességemről ez felel: ami nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam. ,. . És monda Lábán: Ám legyen: Vajha a te beszéded szerint lenne. . Külön választá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind amelyikben valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és adá az ő fiainak keze alá. . És háromnapi járóföldet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait. . És vett Jákób zöld nyárfa-, mogyoró- és gesztenyevesszőket, és meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszők fehére. . És a vesszőket,melyeketmeghántott, felállítá a csatornákba, az itató vályúkba, melyekre a juhok inni járnak, szembe a juhokkal, hogy foganjanak,mikor inni jönnek. . És a juhok a vesszők előtt foganának és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat. . Azután külön szakasztá Jákób e bárányokat, és a Lábán nyáját arccal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé. . És lőn, hogy mikor a nyáj java részének párzási ideje volt, akkor Jákób a veszszőket odaraká a vályúkba a juhok eleibe, hogy a vesszőket látva foganjanak. . De mikor satnya volt a nyáj, nem rakja vala oda s ily módon Lábán juhai lettek a satnyák, a java pedig Jákóbé. . És felette igenmeggazdagodék a férfiú; és volt néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.

Harminceggyedik fejezet

Jákób elhagyja Lábánt

És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot. . És látá Jákób a Lábán orcáját, hogy ímé nem olyan őhozzá mint annak előtte. .Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földjére, a te rokonságod közé, és veled leszek. . Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Ráhelt és Leát amezőre az ő nyájához. . És monda nékik: Látom atyátok orcáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennek előtte; de az én atyám Istene velem volt. . Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat. . De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen. ,. . ,. ,. .Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala. . Így vette el Isten atyátok jószágát és nékem adta. .Mert lőn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. . Akkormonda nékemaz Isten angyala álomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok. És ő monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy amely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam, amit veled Lábán cselekszik vala. Én vagyok ama Bételnek Istene, ahol emlékoszlopot kentél fel, és ahol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre. . És felele Ráhel és Lea, és mondának néki: Vajon vagyon-é még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában? . Avagy nemúgy tartott-éminketmint idegeneket? Midőn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette. .Mert mindez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké.Most azért valamit néked az Isten mondott, azt cselekedjed. . Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre; . És elvitte minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett; minden jószágát, melyet szerzett Mezopotámiában, hogy elmenjen az ő atyjához, Izsákhoz Kánaán földjére. . Lábán pedig elment juhait nyírni; azonközben ellopá Ráhel a házi bálványokat, melyek atyjánál voltak. ,. . Jákób pedig meglopá a szíriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá tudtára, hogy szökni akar. ,. .Megszökék tehát mindenestől, és felkelvén, általméne a folyóvízen, és Gileád hegye felé tarta. ,. ,.

Lábán Jákób után megy

. És mikor harmadnapra megmondták Lábánnak, hogy Jákób elszökött; .Magamellé vévén az ő rokonait, hétnapi járóföldig űzé őket; és eléré a Gileád hegyén. . Isten pedig megjelenék a szíriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázzmagadra, Jákóbnak se jót, se roszszat ne szólj. ,. ,. .Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyen voná fel sátorát; Lábán is a Gileád hegyén voná fel az ő rokonaival egybe. . És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el? ,. .Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? Miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval? . És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél. . ,. . Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázzmagadra, Jákóbnak se jót, se roszszat ne szólj. ,. ,. ,. . Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az én isteneimet? ,. ,–. . Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondolom vala, hogy talán elveszed a te leányaidat tőlem erővel. ,–. . ,. . Akinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen az. Atyánkfiai előtt vizsgáld meg,mid van nálam, és vidd el.Mert nem tudta Jákób, hogy Ráhel lopta el azokat. . Beméne tehát Lábán Jákób sátorába, és Lea sátorába, és a két szolgáló sátorába, és nem találá meg; akkor kiméne Lea sátorából, és méne a Ráhel sátorába. . Ráhel pedig vette a házi bálványokat, és azokat egy tevének a nyergébe tette, és rájuk üle; Lábán pedig felhányá az egész sátort, és nem találta meg azokat. . Akkormonda az ő atyjának:Ne haragudjék az én uram, hogy fel nemkelhetek előtted, mert asszonyok baja van rajtam. Keresé tehát, de nem találá a házi bálványokat. ,. ,. . Jákób pedig haragra gerjede s feddődék Lábánnal. Megszólala Jákób és monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél? ,. . Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija közül valót? Add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között. ,. ,. . Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. . Amit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is. ,. . . Úgy voltam, hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől. . Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer ismegváltoztattad. . Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák Istene velem nem lett volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel. ,.
Lábán kibékül Jákóbbal

. Felele pedig Lábán és monda Jákóbnak: A leányok én leányaim és a fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz mindaz enyém, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak, vagy az ő magzatjaiknak, akiket szültek? .Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen bizonyságul közöttem és közötted. ,. . És vett Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul. . És monda Jákób az ő atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyűjtének köveket, és csinálának rakást; és ott a rakáson ettek. . És nevezé azt Lábán Jegár-Sahadutának, Jákób pedig nevezé Gálédnek. . És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma, közöttem és közötted, azért nevezék Gálédnek. . És Micpának, mivelhogy mondá: Az Úr legyen vigyázó közöttem és közötted, amikor egymástól elválunk. . Ha az én leányaimat nyomorgatod, és ha az én leányaimon kívül több feleséget veszel, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a bizonyság közöttem és közötted. . És monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kő és ímé ez emlékoszlop, amelyet raktam közöttem és közötted, . Bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kő mellett tehozzád, sem te nem jössz át énhozzám e rakás kő és ez emlékoszlop mellett gonosz végre. . Az Ábrahám Istene, és a Náhor Istene, és az ő atyjuk Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az ő atyjának, Izsáknak Istenére. . Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívta vala az ő rokonait. És vendégeskedtek, s meghálának a hegyen. . Reggel pedig felkele Lábán és megcsókolá fiait és leányait és megáldá őket. Azután elméne Lábán, és visszatére az ő helyére. ,.

Harmickettedik fejezet.

Jákób készül a találkozásra Ézsaúval

Jákób továbbméne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten angyalai. És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevétMahanáimnak. Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsaúhoz az ő bátyjához, Széir földjébe, Edóm mezőségébe És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak, Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mind ekkorig. . Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt. . És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele. . Igen megijede Jákób és féltében a népet, mely vele volt, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá. . És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul. . És monda Jákób: Oh, én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Uram! Ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled: ,. . Kisebb vagyok minden Te jótéteményednél és minden Te hűségednél, amelyeket a Te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálcámmal mentem által ezen a Jordánon,most pedig két sereggé lettem. . Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe. ,. . . Te pedig azt mondtad: Jól tévén jól tészek teveled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt. . És ott hála azon éjjel: és választa abból, ami kezénél volt, ajándékot Ézsaúnak az ő bátyjának: . Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost; . Harminc szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot: húsz nőstény szamarat, és tíz szamár vemhet. . És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, ésmonda az ő szolgáinak: Menjetek el énelőttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között. . És parancsola az elsőnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú előtalál és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek előtted? . Akkor aztmondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, amelyet küld az én uramnak, Ézsaúnak, és ímé, ő maga is jön utánunk. . Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, akik a nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor vele találkoztok. . Ezt is mondjátok: Ímé, Jákób a te szolgád utánunk jön; mert így gondolkodik vala: Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és az után leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem előtte. . Elöl méne tehát az ajándék; ő pedig azon éjjel a seregnél hála. . Felkele pedig ő azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.

Jákób tusakodása

. Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije volt. . Jákób pedig egyedülmarada és tusakodik vala ővele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. ,. . . Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben. . És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engem. ,. ,. ,. . És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.

Jákóbból Izrael lesz

. Amaz pedigmonda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izraelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. ,. . . És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott. ,. . Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem. ,. ,. ,. ,. . És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére. . Azért nem eszik Izrael fiai a csípő forgócsontjának ina húsát mind e mai napig,mivelhogy illetve volt Jákób csípője forgócsontjának ina húsa.

Harmincharmadik fejezet

Ézsaú kibékül Jákóbbal

Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jön vala, és négyszáz férfiú ővele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Ráhel mellé, és két szolgálója mellé. . És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő gyermekeit, Ráhelt pedig és Józsefet leghátul. .Maga pedig előttük megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, amíg bátyjához juta. . Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borula, s megcsókolá őt, és sírának. . . És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig monda: A gyermekek, akikkel Isten megajándékozta a te szolgádat. ,. ,. . És közelítének a szolgálók, ők és gyermekeik és meghajták magukat. . Elérkezék Lea is az ő gyermekeivel, és meghajták magukat; utoljára József és Ráhel, és ők is meghajták magukat. . ÉsmondaÉzsaú:Mire való ez az egész sereg, melyet elöl találék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei előtt. . És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, ami a tiéd. .Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, fogadd el ajándékomat az én kezemből; mert a te orcádat úgy néztem, mintha az Isten orcáját látnám, és te kegyesen fogadtál engem. ,. . Vedd el, kérlek, az én ajándékomat, amelyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett velem, és mindenem van nékem. És unszolá őt, és elvevé. ,. ,. . És monda: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek. . Felele néki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körül, amelyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájakmind elhullanak. .Menjen el azért az én uramaz ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, amely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe. . És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közül, mely velem van. S ez monda: Minek az? Csak kedvet találjak az én uram szemei előtt. . Visszatére tehát Ézsaú még aznap az ő útján Széir felé. . Jákób pedig méne Szukkótba és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkótnak. ,. . Annak utána minden bántás nélkül méne Jákób Mezopotámiából jövet Sekemvárosába, mely a Kánaán földjén volt, és letelepedék a város előtt. ,. . És megvevé a mezőnek azt a részét, ahol sátorát felvonta, Hámornak, a Sekem atyjának fiaitól száz pénzen. . ,. . És oltárt állíta ott, és nevezé azt ily névvel: Isten, Izrael Istene.

Harmincnegyedik fejezet

Sekem és Dína

Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szült, hogy meglátogassa annak a földnek leányait. . És meglátá őt Sekem, a hivveus Hámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá őt, és vele hála és erőszakot tesz vala rajta. . És ragaszkodék az ő lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a leányt és szívéhez szólt a leánynak. . Szóla pedig Sekem Hámornak az ő atyjának, mondván: Vedd nékem feleségül ezt a leányt. ,. . És meghallá Jákób, hogy megszeplősítette Dínát, az ő leányát, fiai pedig a mezőn voltak a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének. . És kiméne Hámor, Sekematyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele. .Mikor Jákób fiai megjövének a mezőről és meghallák a dolgot, elkeseredének s nagyon megharagudtak azok az emberek, hogy ocsmányságot cselekedett Izraelben, Jákób leányával hálván, aminek nem kellett volna történni. ,. . És szóla nékikHámor,mondván:Az én fiam Sekem, lelkéből szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségül. . És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak, . És lakjatok velünk; a föld előttetek van, lakjátok, s kereskedjetek rajta és bírjátok azt. ,. . Sekem is monda a Dína atyjának és az ő bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és valamit mondotok nékem, megadom. . Akármily nagy jegyadományt és ajándékot kívántok, megadom, amint mondjátok nékem, csak adjátok nékem a leányt feleségül. ,. ,. . A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekemnek és Hámornak, az ő atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplősítette Dínát, az ő húgukat, ,. . Ésmondának nékik: Nemművelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körülmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat volna. ,. . Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körülmetélkedjék tiköztetek. . Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk; . Hogyha pedig nemhallgattok reánk, hogy körülmetélkedjetek: felvesszük a mi leányunkat és elmegyünk. . És tetszék azoknak beszéde Hámornak, és Sekemnek, a Hámor fiának. . Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szerette a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsülete volt. . Elméne azért Hámor és Sekem az ő fia az ő városuk kapujába; és szólának az ő városuk férfiaival, mondván: ,. . Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az ő leányaikat vegyükmagunknak feleségül, és ami leányainkat adjuk nékik. . De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körülmetélkedik közöttünk, amiképpen ők is körül vannak metélkedve. .Nyájaik, jószáguk, ésminden barmuk nemde nemmiéink lesznek-é?Csak egyezzünk meg velük, akkor velünk laknak. . És engedtek Hámornak, és Sekemnek, az ő fiánakmindenek, akik az ő városa kapuján kijárnak, és körülmetélkedékminden férfiú, aki az ő városa kapuján kijára.

A sekemi vérfürdő

. És lőn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában voltak, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának s bátran a városra ütének és minden férfit megölének. . . Hámort, és az ő fiát, Sekemet fegyver élére hányták, és elvitték Dínát a Sekem házából, és kimenének. . A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplősítették az ő húgukat. . Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban és amezőn volt, elvitték. . És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vitték és elrablák, és mindent ami a házban volt. . Ésmonda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakosai előtt, a kananeusok és perizeusok előtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe. ,. . Azok pedigmondának:Hátmint tisztátalan személlyel, úgy kellett-é bánni ami húgunkkal? . ,.

Harmincötödik fejezet

Jákób megtisztítja házát, és oltárt állít Bételben

Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Bételbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, aki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz vala. . Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mindazoknak, kik vele voltak: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket. ,. ,. ,. . És keljünk fel, és menjünk fel Bételbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, aki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam. ,. . Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik náluk voltak, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekem mellett volt. . És elindulának. De Istennek rettentése volt a körültök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait. ,. ,. ,. ,. ,. ,. ,. . Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kánaán földjén van, azaz Bételbe, ő maga és az egész sokaság, mely ővele volt. . És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Bételnek, mivel ott jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut vala. . ,. . És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Bételen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Báhutnak. . Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mezopotámiából, és megáldá őt. ,. . És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izrael légyen neved. És nevezé nevét Izraelnek. . . És monda néki az Isten (Elohim): Én vagyok a Mindenható Isten (El Shaddai), növekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból. . És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom azt a földet. . És felméne őtőle az Isten azon a helyen, ahol vele szólott. ,. . Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, ahol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat. . . És nevezé Jákób a hely nevét, ahol az Isten szólott ővele, Bételnek. . És elindulának Bételből, s mikor Efratától, hogy odaérjenek, már csak egy dűlőföldre voltak, szüle Ráhel, és nehéz volt az ő szülése. . S vajúdása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz. . És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak. . És meghala Ráhel, és eltemetteték az Efratába, azaz a Betlehembe vivő úton. És emlékoszlopot állíta Jákób az ő sírja fölött. Ráhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig. ,. . Azután tovább költözék Izrael, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát. . Lőn pedig, mikor Izrael azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izrael. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten. . . Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakár és Zebulon.Ráhel fiai: József és Benjámin. . A Ráhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Naftali. . A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, akik születtek nékiMezopotámiában. . És eljuta Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala. Valának pedig Izsák napjai száznyolcvan esztendő. . És kilehelé lelkét Izsák és meghala, és temetteték az ő eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték őt az ő fiai, Ézsaú és Jákób.

Harminchatodik fejezet

Ézsaú nemzetsége

Ez Ézsaúnak, azaz Edómnak nemzetsége. . ,–. . Ézsaú a kananeusok leányai közül vette feleségeit: Adát, a hitteus Élonnak leányát; és Oholibámát, Anáhnak leányát, aki a hivveus Cibhón leánya volt. . És Boszmátot, az Izmáel leányát, Nebajótnak húgát. . Szülé pedig Adá Ézsaúnak Elifázt; és Boszmát szülé Rehuélt. ,. . Oholibáma pedig szülé Jehúst, Jalámot és Kórét. Ezek az Ézsaú fiai, kik születtek néki Kánaán földjén. . És felvevé Ézsaú az ő feleségeit, az ő fiait, és az ő leányait, és minden házabelit, minden juhait, barmait, és minden jószágát, melyet a Kánaán földjén szerzett, és elméne más országba, az ő atyjafiának Jákóbnak színe elől. ,. .Mert az ő jószáguk több volt, semhogy együtt lakhattak volna, és tartózkodásuk földje nem bírja vala meg őket az ő nyájaik miatt. ,. ,. ,. ,. . Letelepedék tehát Ézsaú a Széir hegyén. Ézsaú pedig az Edóm. . Ez Ézsaúnak, az edomiták atyjának nemzetsége a Széir hegyen. . Ezek Ézsaú fiainak nevei: Elifáz, Adának, Ézsaú feleségének fia. Rehuél, Boszmátnak, Ézsaú feleségének fia. . Elifáznak fiai voltak: Témán, Omár, Cefó, Gatám és Kenáz. . Timna pedig Elifáznak, az Ézsaú fiának ágyasa volt, ki Elifáznak szülé Amáleket. Ezek Adának, Ézsaú feleségének fiai. . Ezek pedig a Rehuél fiai: Nahat, Zerah, Sammá, Mizzá. Ezek voltak Boszmátnak, Ézsaú feleségének fiai. . Oholibámának pedig, Ézsaú feleségének, Anáh leányának, ki Cibhón leánya volt, ezek voltak fiai, kiket szüle Ézsaúnak: Jéhus, Jalám és Korah. . Ezek Ézsaú fiainak fejedelmei: Elifáznak, Ézsaú elsőszülöttének fiai: Témán fejedelem, Omár fejedelem, Cefó fejedelem, Kenáz fejedelem. . Korah fejedelem, Gatám fejedelem, Amálek fejedelem. Ezek Elifáztól való fejedelmek Edóm országában; ezek Adá fiai. . Rehuélnek pedig, az Ézsaú fiának fiai ezek: Nahat fejedelem, Zerah fejedelem, Sammá fejedelem, Mizzá fejedelem. Ezek Rehuéltől való fejedelmek Edóm országában. Ezek Boszmátnak, Ézsaú feleségének fiai. . Ezek pedig Oholibámának, Ézsaú feleségének fiai: Jéhus fejedelem, Jalám fejedelem, Korah fejedelem. Ezek Oholibámától, Anáh leányától, Ézsaú feleségétől való fejedelmek. . Ezek Ézsaú fiai, és ezek azoknak fejedelmei; ez Edóm. . A horeus Széirnek fiai, kik ama földön laknak vala ezek: Lótán, Sóbál, Cibón, Anáh. ,. . ,. . Disón, Ecer, Disán, ezek a horeusok fejedelmei, Széir fiai Edóm országában. . Lótánnak pedig fiai voltak: Hóri, Hémám, és Lótánnak húga, Timna. . Sóbálnak fiai ezek:Halván,Mánahát, Hébál, Sefó, Onám. . Cibónnak pedig fiai ezek: Aja és Anáh, az az Anáh, ki meleg forrásokat talált a pusztában, mikor atyjának, Cibónnak szamarait legelteté. ,. . Anáhnak gyermekei ezek: Disón és Oholibáma, Anáhnak leánya. . Disónnak fiai ezek: Hemdán, Esbán, Itrán, Kerán. . Ecernek fiai ezek: Bilhán, Zahaván, Hakán. . Disánnak fiai ezek: Húc és Arán. . A horeusok közül való fejedelmek pedig ezek: Lótán fejedelem, Sóbál fejedelem, Cibón fejedelem, Anáh fejedelem. . Disón fejedelem, Ecer fejedelem, Disán fejedelem. Ezek a horeusok közül való fejedelmek az ő fejedelemségük szerint, Széir tartományában.

Az edómi királyok

. Ezek pedig a királyok, kik uralkodtak Edóm földjén minekelőtte Izrael fiai között király uralkodott volna. ,. . Király volt Edómban Bela, Behor fia, s az ő városának neve Dinhába volt. . Ésmeghala Bela, uralkodék helyette áb, Zerah fia, ki Bocrából való volt. . És meghala áb, és uralkodék helyette a Témán földjéből való Husám. . És meghala Husám, és uralkodék helyette Hadád, a Bédád fia, aki megveré amidiánitákat aMoábmezején; az ő városának neve pedig Hávit volt. . És meghala Hadád, és uralkodék helyette aMasrekából való Szamlá. . És meghala Szamlá és uralkodék helyette Saul, a folyóvíz mellett való Réhobótból. . És meghala Saul és uralkodék helyette Báhál-Hanán, Akbór fia. . És meghala Báhál-Hanán, Akbór fia, és uralkodék helyette Hadár; és az ő városának neve Pahu, az ő feleségének pedig neve Mehetábéel, aki Mézaháb leányának, Matrédnak leánya volt. . Ezek pedig az Ézsaú nemzetségéből való fejedelmek nevei, az ő családjuk, helyük, és nevük szerint: Timna fejedelem, Halvá fejedelem, Jetét fejedelem. . Oholibámá fejedelem, Éla fejedelem, Pinon fejedelem. . Kenáz fejedelem, Témán fejedelem, Mibcár fejedelem. .Magdiél fejedelem, Hirám fejedelem. Ezek Edóm fejedelmei az ő lakások szerint, az ő örökségük földjén. Ézsaú az edomiták atyja.

Harminchetedik fejezet

József álmai.

Jákób pedig lakozék az ő atyja bujdosásának földjén, Kánaán földjén. Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendős korában az ő bátyjaival együtt juhokat őriz vala, bojtár volt Bilhának és Zilpának, az ő atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felőlük az ő atyjuknak. . Izrael pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette őt; és cifra ruhát csináltatott néki. ,. ,. ,. .Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani. És álmot álmodék József és elbeszélé az ő bátyjainak; és azok annál inkább gyűlölik vala őt. . Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam. . Ímé, kévéket kötünk vala a mezőben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körülállanak, és az én kévém előtt meghajolnak vala. . . Ésmondának néki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyűlölik vala őt álmáért és beszédéért. .Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala énelőttem. . S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálá őt, mondván néki:Micsoda álom az, amelyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat előtted a földig? . Irigykednek vala azért reá az ő bátyjai; az ő atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot.

Józsefet eladják testvérei

.Mikor pedig az ő bátyjai elmenének Sikembe, hogy az ő atyjuk juhait őrizzék; . Monda Izrael Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájuk küldelek téged. Ő pedig monda: Ímhol vagyok. . És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vannak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát őt Hebron völgyéből, és méne Sikembe. . Előtalálá pedig őt egy ember, mikor a mezőben bolyong vala, és megkérdé őt az az ember, mondván:Mit keresel? . És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek? Én. ,. . És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy azt mondták: Menjünk Dótánba. Elment azért József az ő bátyjai után, ésmegtalálá őketDótánban. .Mikor távolról megláták, minekelőtte közel ért volna hozzájuk, összebeszélének, hogy megölik. ,. ,. ,. ,.. ,. . ,. . És szólának egymás között: Ímhol jön az álomlátó! .Most hát jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból. . ,. ,. . . Meghallá pedig Rúben és megmenté őt kezükből, és mondá: Ne üssük őt agyon. . Ésmondá nékik Rúben:Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, amely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa őt kezükből, hogy visszavigye atyjához. . És lőn, amint odaére József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről az ő felső ruháját, a cifra ruhát, mely rajta volt. . És megragadák és beveték a kútba; a kút pedig üres volt, nem volt benne víz. . Azután leülének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy izmáelita karaván jön Gileádból, és azok- nak tevéi visznek vala fűszereket, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Egyiptomba. . ,. . És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét? . Jertek, adjuk el őt az izmáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő. És hallgatának rá az ő atyjafiai. ,. . És menének arra midiánita kereskedő férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az izmáelitáknak húsz ezüstpénzen: azok pedig elvitték Józsefet Egyiptomba. ,. . ,. . És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nemvolt a kútban, ésmegszaggatá ruháit. . És megtére az ő atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én? ,. . Akkor vették a József felső ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felső ruhát a vérbe. . És elküldék a cifra ruhát, és elvitték atyjukhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem? . És megismeré azt, és monda: Fiam felső ruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony széjjelszaggatta Józsefet. . . És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig. . Felkelének pedig minden ő fiai, és minden ő leányai, hogy vigasztalják őt, de nem akara vigasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja. . ,. . A midiániták pedig eladák őt Egyiptomba Pótifárnak, a fáraó főemberének, a testőrök főhadnagyának. .

Harmincnyolcadik

Júda és Támár

És lőn abban az időben, hogy Júda elméne az ő atyjafiaitól, és betére egy adullámbeli férfiúhoz, kinek neve Hira volt. . És meglátá ott Júda egy Súa nevű kánaánbeli férfiúnak leányát, és elvevé azt, és beméne hozzá. ,. ,. . És az fogada méhében és szüle fiat, és nevezé nevét Hérnek. ,. . És ismét fogadaméhében, s fiat szüle, és nevezé nevét Ónánnak. .Még egyszer szüle fiat, és nevezé nevét Sélának, és mikor azt szülé, Kezibben volt. . És vett Júda az ő elsőszülött fiának, Hérnek feleséget, ennek neve Támár volt. .De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz volt az Úr szemei előtt, ésmegölé őt az Úr. . És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségül mint sógor, és támassz magot bátyádnak. . Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nemlesz az övé, azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a magot, hogy bátyjának magot ne támasszon. ,. . És gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt, amit cselekszik vala, annak okáért megölé őt is. . És monda Júda Támárnak, az ő menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam, Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az ő bátyjai. Elméne azért Támár, és marada az ő atyja házában. ,. . . Sok idő múlva meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig megvigasztalódék és elméne az ő juhainak nyírőihez, barátjával, az adullámbeliHirávalTimnába. . Hírül adák pedig Támárnak mondván: Ím, a te ipad Timnábamegy juhainak nyírésére. ,. . ,. . Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolámagát, és leüle Enajimkapujába,mely a Timnába vezető úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és mégsem adák őt annak feleségül. . ,. .Meglátá pedig őt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy befedezte orcáját. . És hozzá tére az útra és monda: Engeddmeg kérlek, hogy bemenjek hozzád, mert nem tudja vala, hogy az ő menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem, ha bejössz hozzám? . És felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat. És azmonda: Adszé zálogot, míg megküldöd? ,. . És monda: Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját és pálcádat, mely kezedben van. Odaadá azért néki, és beméne hozzá, és teherbe ejté. . Azután felkele és elméne, és leveté magáról a fátyolt; és felvevé az ő özvegyi ruháját. . És megküldé Júda a kecskefiat az ő adullámbeli barátjától, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találá azt. . És megkérdé a helység férfiait, mondván: Hol van az a felavatott parázna nő, aki Enajim mellett az útfélen vala? És azok mondának: Nem volt erre felavatott parázna nő. Visszatére tehát Júdához, és monda: Nem találám azt meg, a helység lakosai is azt mondták: Nem volt erre felavatott parázna nő. . És monda Júda: Tartsa magának, hogy csúffá ne legyünk; ímé, én megküldöttem ezt a kecskefiat, te pedig nem találtad meg őt. . És lőn mintegy három hónap múlva, jelenték Júdának, mondván: Támár a te menyed paráználkodott, és ímé terhes is a paráznaság miatt. És monda Júda: Vigyétek ki őt, és égettessék meg..Mikor pedig kivitetnék, elkülde az ő ipához, mondván: Attól a férfiútól vagyok terhes, akiéi ezek. Ésmondá: Ismerdmeg, kérlek, kié e gyűrű, e zsinór és e pálca. . És megismeré Júda és monda: Igazabb ő nálamnál, mert bizony nem adám őt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré őt Júda többé. És lőn az ő szülésének idején, ímé ikrek voltak az ő méhében. ,. . És lőn, hogy szülése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és veres fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki először. . De lőn, hogy amikor visszavoná kezét, ímé az ő testvére jöve ki. És mondá a bába: Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecnek. És utána kijöve az ő testvére kinek veres fonál volt kezén; és nevezé nevét Zeráhnak.

Harminc kilencedik fejezet

József Pótifár házában.

József pedig aláviteték Egyiptomba és megvette őt az izmáelitáktól, kik őt odavitték, egy egyiptomi ember, Pótifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya. ,. ,. . ,. . És az Úr Józseffel volt, és áldott ember volt, és az ő egyiptomi urának házában volt. . ,–. ,. . ,. . Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ővele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent áldottá tesz az ő kezében: . Kedvessé lett azért József az ő ura előtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, amije volt, kezére bízá. . És lőn az időtől fogva, hogy házának és amije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az egyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása volt mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn. ,. ,. . ,. ,. .Mindent azért, valamije volt, József kezére bízta; és semmire sem volt gondja mellette, hanemha az ételre,melyetmegeszik vala. József pedig szép termetű és szép orcájú vala. ,. . És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem. . Ő azonban vonakodék s monda az ő ura feleségének: Ímé, az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá. . Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlemsemmit semtiltottmeg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen? ,. ,. . És lőn, hogy az asszony mindennap aztmondogatá Józsefnek, de ő nemhallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön. . Lőn egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közül senki sem volt ott benn a házban, . És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ő pedig ott hagyá ruháját az asszony kezében, elfuta és kiméne. . És mikor látja vala az asszony, hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott: . Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiálték. . És lőn, amint hallja vala, hogy fennszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne. .Megtartá azért az ő ruháját magánál, míg az ő ura haza nem jöve. . S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, akit idehoztál, hogy szégyent hozzon reám. . És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta. . És lőn, amint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit,melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede. . Vevé azért Józsefet az ő ura és veté őt a tömlöcbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott volt a tömlöcben. . De az Úr Józseffel volt, és kiterjeszté reá az Ő kegyelmességét és kedvessé tevé őt a tömlöctartó előtt. ,. ,. ,. . ,. ,. . ,. . És a tömlöctartó mindazokat a foglyokat, kik a tömlöcben voltak, József kezébe adá, úgyhogy ami ott történik vala, minden őáltala történék. . És semmi gondja nem volt a tömlöctartónak azokra, amelyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr Józseffel volt, és valamit cselekszik vala, az Úr áldottá tette azt. . ,.

Negyvenedik fejezet

József álmot fejt a börtönben

És lőn ezek után, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezének az ő uruk ellen, az egyiptomi király ellen. ,. .Megharaguvék azért a fáraó az ő két főemberére, a főpohárnokra, és a fősütőmesterre. ,. . ,. . És fogságba vetteté azokat a testőrök főhadnagyának házában levő tömlöcbe, arra a helyre, ahol fogva vala József. . A testőrök főhadnagya pedig Józsefet rendelé melléjük, és szolgála nékik. És jó ideig voltak fogságban. . És az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, akik a tömlöcben fogva voltak, látának álmot mindketten; mindegyik külön álmot, azon egy éjjel, mindegyik az ő álmának értelme szerint. . És beméne hozzájuk József reggel, látá, hogy ímé bánkódnak vala. . Ésmegkérdé a fáraó főembereit, akik az ő ura házánál vele együtt fogva voltak, mondván:Miért oly komorma a ti orcátok? . És mondának néki: Álmot láttunk és nincsen aki megfejtse azt. És monda nékik József: Amegfejtés nemIsten dolga-é? Mondjátok el, kérlek, nékem. ,. . Elbeszélé azért a főpohárnok az ő álmát Józsefnek, és monda néki: Álmomban ímé, egy szőlőtő volt előttem; . És a szőlőtőn háromszál vessző volt, s alighogy bimbózék, virágozék, és gerézdjei megérlelék a szőlőszemeket. . A fáraó pohara pedig az én kezemben volt, és én vevém a szőlőszemeket és facsarám a fáraó poharába, és adom vala a poharat a fáraó kezébe. . És monda néki József: Ez az álom megfejtése: a három vesszőszál három nap. .Harmadnap múlva felmagasztalja a fáraó a te fejedet, és visszahelyez téged hivatalodba, és adod a fáraó kezébe az ő poharát, az elébbi tiszted szerint, mikor az ő pohárnoka voltál. ,. ,. . Csakhogy azután megemlékezzél rólam, mikor néked jól lesz dolgod, és cselekedjél, kérlek, irgalmasságot velem, emlékezzél meg rólam a fáraó előtt és szabadíts meg engem e házból. ,. .Mert lopva hoztak el engem a héberek földjéről, és itt sem cselekedtem semmit, hogy a tömlöcbe vessenek. . És látá a fősütőmester, hogy jól magyaráz ésmonda Józsefnek: Álmodtam én is, hogy ímé három kosár kalács volt fejemen. . A felső kosárban pedig valának a fáraónak mindenféle süteményei, és a madarak eszik vala azokat a kosárból, az én fejemről. . És felele József és monda: Ez annak amagyarázatja: a háromkosár háromnap. . Harmadnap múlva fejedet véteti a fáraó és fára akasztat fel téged, és a madarak leeszik rólad húsodat. . S lőn harmadnapon a fáraó születése napja, és vendégséget szerze minden ő szolgáinak, s akkor a főpohárnokot és a fősütőmestert is fölvevé szolgái közé. . És a főpohárnokot visszahelyezé pohárnokságába, és nyújtotta a poharat a fáraó kezébe. ,. ,. . A fősütőmestert pedig felakasztatá; amiképpen magyarázta nékik József. . És nem emlékezék meg a főpohárnok Józsefről, hanem elfelejtkezék róla.

Negyveneggyedik fejezet

József megfejti a fáraó álmait

Lőn pedig két esztendő múlván, hogy a fáraó álmot láta, s ímé áll vala a folyóvíz mellett. . És ímé, a folyóvízből hét szép és kövér tehén jött ki, és legelt a nádasban. . S ímé, azok után más hét tehén jött ki a folyóvízből, rútak és ösztövérek, és odaállanak ama tehenekmellé a folyóvíz partján. . És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a fáraó. . És elaluvék és másodszor is álmot láta, és ímé, hét gabonafej növekedik vala egy száron, mind teljes és szép. . És ímé azok után hét vékony s keleti széltől kiszáradt gabonafej növekedik vala. . És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a fáraó, és ímé álom volt. . Reggelre kelvén, nyugtalankodék szellemében, elkülde azért és egybehívatá Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét és elbeszélé nékik a fáraó az ő álmát, de senki sem volt, aki azokat megmagyarázta volna a fáraónak. . Szóla azért a főpohárnok a fáraónak, mondván: Az én bűneimről emlékezem e napon. ,. ,. ,. . A fáraó megharagudott az ő szolgáira, és fogságba vettetett engema testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert. . És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda. . . És volt velünk ott egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája; elbeszéltük néki, és ő megfejté nékünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ő álma szerint fejté meg. ,. . És lőn, hogy amiképpen megfejté nékünk, úgy lett: engem visszahelyeze hivatalomba, amazt pedig felakasztatá. . Elkülde azért a fáraó és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák őt a tömlöcből, és megborotválkozék, ruhát válta és a fáraóhoz méne. ,. ,. ,. . És monda a fáraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs aki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottamrólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt. ,. ,. . És felele József a fáraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, ami a fáraónak javára van. . ,. ,. .Monda a fáraó Józsefnek: Álmomban ímé, állok vala a folyóvíz partján. . És ímé, a folyóvízből hét kövér és szép tehén jön vala ki, és legel a nádasban. . S ímé, azok után más hét tehén jön vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Egyiptom földjén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat. . És elnyelék az ösztövér és rút tehenek az elébbi hét kövér tehenet. . És azok gyomrukban voltak, de nem látszott meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejük oly rút vala, mint azelőtt. És felserkenék. . És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej növekedik vala egy száron, mind teljes és szép. . És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej növekedik vala azok után, ,. ,. . És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, aki megmagyarázza nékem. ,. ,. ,. . És monda József a fáraónak: A fáraó álma egy és ugyanaz; amit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a fáraónak. . A hét szép tehén, hét esztendő, a hét szép gabonafej az is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz. ,. ,. . A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendő, és a hét vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje. . Ez az, amitmondék a fáraónak, hogy amit Isten cselekedni akar, megmutatta a fáraónak. ,. . Ímé, hét esztendő jön, és nagy bőség lesz egész Egyiptomban. . Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és megemészti az éhség a földet. ,. . És nem ismerszik meg az elébbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz. ,. . Hogy pedig a fáraó álma kettős, kétszeres volt, onnan van, mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghezvinni. .Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom földjén gondviselővé. . ekedje ezt a fáraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Egyiptom földjén a hét bő esztendőben. . És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a fáraó keze alá, élelmül a városokban, és tartsák meg, . És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Egyiptom földjére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.

József Egyiptom felügyelője lesz

És tetszék e beszéd a fáraónak és minden ő szolgáinak. ,. .Monda azért a fáraó az ő szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, akiben az Isten Szelleme van? ,. . És monda a fáraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mindezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember. . ,. ,. ,. . Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá. ,–. . ,. .Monda továbbá a fáraó Józsefnek: Ímé, fejedelemmé tettelek az egész Egyiptom földjén. . ,. . És levevé a fáraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranyláncot tett az ő nyakába. ,. ,. . És meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják vala őelőtte: Térdet hajtsatok! Így tevé őt fejedelemmé az egész Egyiptom földjén. . És monda a fáraó Józsefnek: Én vagyok a fáraó; de nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Egyiptom földjén. . És nevezé a fáraó József nevét Cafenát- Paneáhnak, és adá néki feleségül Aszenátot, Potiferának, On papjának leányát. És kiméne József Egyiptomföldjére. . József pedig harmincesztendős volt, mikor a fáraó előtt, az egyiptomi király előtt álla. Kiméne tehát József a fáraó elől, és bejárá az egészEgyiptomföldjét. ,. . És a föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontá a termést. ,. . És összegyűjté a hét esztendőnek minden eleségét, mely Egyiptom földjén volt, és a városokba takarítá az élelmet, minden városba a körülötte levő határ élelmét takarítá be. ,. . És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövenye, igen sokat, annyira, hogy megszűntek azt számba venni, mivelhogy száma nem volt. ,. . Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte előtt, kiket szüle néki Aszenát, Potiferának, az On papjának leánya. . . És nevezé József az elsőszülöttnek nevét Manassénak: mert úgymond, elfelejteté énvelem Isten minden én vesződségemet, és az én atyámnak egész házát. . A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, úgymond, megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földjén. . Eltele tehát a bőség hét esztendeje, amely Egyiptom földjén volt. . És elkezdődék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta József; és lőn éhség minden országban; de Egyiptom földjén mindenütt volt kenyér. ,. . Demegéhezék egész Egyiptomföldje is, és kenyérért kiált vala a nép a fáraóhoz. Monda pedig a fáraó mindaz egyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, és amit mond néktek, azt műveljétek. . És az éhség mind az egész földön volt. Akkor mind megnyitá József a gabonás házakat, és árulja vala az egyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Egyiptom földjén. . ,. . És mind az egész föld Egyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy volt az éhség az egész földön.

Negyvenkettedik fejezet

Jákób Egyiptomba küldi fiait élelemért.

És látá Jákób, hogy van gabona Egyiptomban ésmonda Jákób az ő fiainak:Mit néztek egymásra? . ,. . És monda: Ímé hallom, hogy Egyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg. ,. ,. . Leméne azért József tíz bátyja Egyiptomba gabonát venni. . De Benjámint, a József öccsét nem bocsátá el Jákób az ő bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné. . Elmenének tehát Izrael fiai gabonát venni az odamenőkkel együtt,mert éhség volt Kánaán földjén. ,. . József pedig az ország kormányzója volt, és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arccal a földre borulának előtte. . Amint meglátá József az ő bátyjait, megismeré őket, de idegennek mutatá magát hozzájuk, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kánaán földjéről jöttünk eleséget venni. . ,. .Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt. . Ésmegemlékezék József az álmokról, amelyeket azok felől álmodott. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok. . . És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid. .Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. Soha nem voltak kémek a te szolgáid. . Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok. . Amazok mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kánaán földjén; és ímé legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg. ,. . József pedig monda nékik: Úgy van amint néktek mondám: kémek vagytok. . Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a fáraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jön a ti legkisebbik atyátokfia. . Küldjetek el közületek egyet, hogy hozza ide testvéreteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a fáraó, hogy ti kémek vagytok. . Annak okáért fogságban tartá őket harmadnapig.

József visszaküldi testvéreit

Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem. ,. ,. . Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére. . Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És akképpen cselekedének. . . És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünkmi ami atyánkfia ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság. . Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé, vérét is keresik rajtunk! ,. ,. ,. . És nem tudják vala ők, hogy József érti őket, mert tolmács volt közöttük. . És elfordula tőlük és síra: Azután hozzájuk fordula és szóla nékik, és visszatartá közülük Simeont, és szemük láttára megkötözteté őt. . És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzüket mindegyiknek az ő zsákjába, és hogy adjanak nékik ennivalót az útra; és így cselekedének velük. ,. . És felveték gabonájukat szamaraikra és elmenének onnan. . ,. ,. . És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson és meglátá az ő pénzét, hogy ímé zsákja szájában van az. . És monda az ő atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és ímé zsákomban van. Akkor megrettene szívük, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, amit Isten cselekedett velünk? . És eljutának atyjukhoz, Jákóbhoz Kánaán földjére és mindazt elbeszélék néki ami velük történt, mondván: . Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna. . És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, soha nem voltunk mi kémek. . Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal van Kánaán földjén. . És monda nékünk az a férfiú, annak a földnek ura: Erről ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el; . És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom néktek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek. . És lőn amint zsákjaikat kiüresíték, ímé az ő csomó pénze mindegyiknek zsákjában volt. Amint látták az ő csomó pénzeiket ők és az ő atyjuk, megfélemlének. . És monda nékik az ő atyjuk Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtől; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek?Mindez engem ér! . Akkor szóla Rúben az ő atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom őt néked. Bízd az én kezemre őt, és én visszahozom néked. . Az pedig monda: Nem megy le oda az én fiamtiveletek,mert az ő bátyjamegholt és ő maga maradt meg; ha veszedelem érné őt az úton, amelyen elmentek, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba.

Negyvenharmadik fejezet

Jákób fiai újra Egyiptomba mennek.

Az éhség pedig elhatalmasodott az országon. . És lőn, mikor fogytán volt az eleség, melyet Egyiptomból hoztak,monda nékik az ő atyjuk: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget. . És felele néki Júda, mondván: Erősen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerüljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia. . Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget; . Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerüljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz. . . Ésmonda Izrael:Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek? . Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felőlünk és nemzetségünk felől, mondván: Él-é még atyátok? van-émég testvéretek? Ésmi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát? . És monda Júda Izraelnek, az ő atyjának: Bocsásd el azt a fiút énvelem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink. . Én leszek kezes érette, az én kezemből kérd elő. Ha vissza nem hozom őt hozzád, és elődbe nem állítom őt, mind éltig bűnös legyek előtted. Filem. . . . Bizony, ha nem késlekedtünk volna, ez ideigmár kétszer ismegjöhettünk volna. . És monda nékik Izrael, az ő atyjuk: Ha csakugyan így kell lenni, akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszereket, mirhát, diót, mandulát. . ,. . Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sőt amely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez. . Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz. . A Mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza tiveletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig, ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva. ,. ,. ,. ,. . Vették azért a férfiak azt az ajándékot, és vettek kétannyi pénzt az ő kezükbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Egyiptomba, és megállának József előtt. . Amint meglátá József ővelük Benjámint, monda az ő háza gondviselőjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek ma délben. . És az a férfiú akképpen cselekedék, amint József parancsolta, és bevitte az a férfiú azokat az embereket József házába. . És megfélemlének azok az emberek, amiért bevitték őket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely először a mi zsákjainkba tétetett, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt. . És járulának József házának gondviselőjéhez, és szólának néki a ház ajtajában. . És mondának: Kérünk uram! Ennek előtte alájöttünk eleséget venni. . És lőn,mikor éjjeli szállásra jutánk és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: ímé, mindegyikünknek pénze az ő zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal. . De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket zsákjainkba. . És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istenetek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájuk Simeont. . Bevitte azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az ő szamaraiknak. ,. ,. . Ők pedig elkészíték az ajándékot mire József délben megjöve; mert megértették, hogy ott ebédelnek. .Mikor József hazajöve, bevitték néki az ajándékot, mely kezükben volt, a házba, és leborulának előtte a földig.. . És kérdezősködék egészségük felől, smonda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, akiről nékem szóltatok? Él-e még? . Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magukat és leborulának. . És felemelé szemeit és látá Benjámint az ő atyjafiát, az ő anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, aki felől nékem szóltatok? És ismét monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam! . . Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az ő öccse iránt, és erőlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra. Azutánmegmosá orcáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok ennivalót. . És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az egyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön:Mert nemehettek az egyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az egyiptombeliek előtt. . Leülének azért őelőtte, az elsőszülött az ő elsőszülöttsége szerint, és a fiatalabb az ő fiatalsága szerint. És a testvérek álmélkodva nézének egymásra. . Ő pedig részt juttata azoknak maga elől és a Benjámin része ötszörte nagyobb volt mindnyájuk részénél. És ittak és megittasodtak őnála.

Negyvennegyedik fejezet

József serlegét Benjámin zsákjába rejtik.

Azután parancsola József az ő háza gondviselőjének, mondván: Töltsd meg ez embereknek zsákjait eleséggel amennyit elvihetnek; és mindegyiknek pénzét tedd zsákja szájába. . Az én poharamat pedig, az ezüst poharat, tedd a legkisebbik zsákjának szájába gabonájának árával együtt. És az József beszéde szerint cselekedék, amint beszélt. . Reggel virradatkor, elbocsáttatának azok az emberek, szamaraikkal együtt. . Kimenének a városból, de nem meszsze haladhatának, amikor monda József az ő háza gondviselőjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek és ha eléred őket, mondd nékik: Miért fizettetek gonosszal a jó helyébe? . Avagy nem abból iszik-é az én uram? és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, amit cselekedtetek! . És utoléré őket, és ilyen szavakkal szóla nékik. . Azok pedig mondának néki: Miért szól az én uram ilyen szavakkal? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek. . Ímé a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk, meghoztuk néked Kánaán földjéről; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat? . Akinél megtaláltatik a te szolgáid közül, haljon meg az; sőt mi is szolgái leszünk uramnak. . És monda: Mostan is legyen beszédetek szerint: akinél megtaláltatik, az légyen nékem szolgám, ti pedig mentek legyetek. . És sietének és lerakámindegyik az ő zsákját a földre, és kioldá ki-ki az ő zsákját. . És keresgéle; a legnagyobbikon kezdé s a legkisebbiken végezé, és megtalálá a poharat a Benjámin zsákjában. . Azok pedigmeghasogaták ruhájukat, és mindegyik megterhelé a maga szamarát, és visszatérének a városba. ,. . És beméne Júda és az ő atyjafiai a József házába, ki még ott volt, és földre esének előtte. . És monda nékik József: Mi dolog ez, amit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok- é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud? ,. ,. . És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak?Mit szóljunk ésmivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utolérte szolgáidat. Ímé, mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, akinek kezében a pohár találtatott. ,. . Ő pedig monda: Távol legyen tőlem, hogy azt cselekedjem: az akinek kezében találtatott a pohár, az legyen nékem szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz. ,. ,. ,. ,. . De Júda hozzá járula és monda: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót uram fülébe a te szolgád, és ne gerjedjen fel haragod a te szolgád ellen; mert hasonló vagy te a fáraóhoz. ,. . ,. . Az én uram kérdezte az ő szolgáit, mondván: Van-é atyátok, vagy testvéretek? . Akkor mi azt felelénk az én uramnak: Van egy vén atyánk, és egy kis gyermek, aki az ő vénségében lett; és ennek bátyja megholt, és csak ő maga maradt az ő anyjától, és az ő atyja szereti őt. . És azt mondád a te szolgáidnak: Hozzátok hozzámőt, hogy szemeimet reá vessem. . És mondánk az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az ő atyját; mert ha elhagyja atyját, meghal az. .Mert ezt mondád a te szolgáidnak: Ha a ti legkisebbik atyátokfia el nem jön veletek, színem elé se kerüljetek többé. .Mikor azért felmenénk a te szolgádhoz, az én atyámhoz és tudtul adjuk vala néki az én uramnak beszédét; . És monda a mi atyánk: Menjetek vissza, és vegyetek nékünk egy kevés eleséget. .Mire mondánk: Nem mehetünk le; ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk lesz, akkor lemegyünk; mert nem mehetünk ama férfiú színe elé, ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk nem lesz. . És monda a te szolgád, az én atyám, nékünk: Ti tudjátok, hogy az én feleségem nékem csak két fiat szült. . Az egyik kiméne tőlem, és azt mondom vala: bizonyára fenevad szaggatta széjjel és attól fogva nem láttam őt. . Ha ezt is elviszitek szemeim elől, s veszedelem találja érni, akkor az én ősz fejemet keserűségtől borítva bocsátjátok alá a koporsóba. . . Ha tehát most visszamegyek a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és e fiú nem lesz velünk,mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nőve, ,. . Ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal s akkor a te szolgáid, a te szolgádnak, a mi atyánknak ősz fejét búba borítva bocsátják alá a koporsóba. .Mivel a te szolgád e fiúért az ő atyjánál kezes lett, mondván: Ha vissza nem hozom őt hozzád, mind éltig bűnös legyek az én atyám előtt. . . Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád az én uramnak szolgájául: e gyermek pedig menjen fel az ő bátyjaival. .Mert mi módon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne, anélkül, hogy ne lássama nyomorúságot, mely atyámat érné?

Negyvenötödik fejezet

József felfedi magát testvérei előtt

És nemtartóztathatámagát tovább József mindazok előtt, kik körülötte állának és felkiálta: Vezessetek ki minden embert mellőlem. És nem marada senki nála,mikormegismertetémagát József az ő atyjafiaival. . És hangos sírásra fakada, úgyhogy meghallák az egyiptombeliek, és meghallá a fáraó háznépe is. . És monda József az ő atyjafiainak: Én vagyok József, él-e még az én atyám? És nem felelhetének néki az ő atyjafiai, mert megrettentek tőle. ,. .Monda azért József az ő atyjafiainak: Jöjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. ,. ,. . ,. . És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten előttetek. ,. .Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz. ,. ,. ,. ,. . Az Isten küldött el engem előttetek, hogy műveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással. . Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, aki engem a fáraó atyjává tett, és egész házának urává, és Egyiptom egész földjének fejedelmévé.. ,. . Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok néki: Ezt mondja a te fiad József: Az Isten engem egész Egyiptomnak urává tett, jöjj le hozzám, ne késsél. . És Gósen földjén lakozol, és hozzám közel leszel, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid és mindened, amid van. ,. . És eltartalak ott téged, mert még ötesztendei éhség lesz, hogy tönkre ne juss te, és házadnépe, és semmi, amid van. . És ímé a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok. ,. . Beszéljétek hát el atyámnak minden én dicsőségemet Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok. És siessetek s hozzátok ide az én atyámat. ,. . ,. . És nyakába borula az ő öccsének Benjáminnak és síra; Benjámin is síra az ő nyakán. . És megcsókolá mind az ő testvéreit és síra őrajtuk; azután beszédbe ereszkedének vele az ő testvérei.

A fáraó Egyiptomba hívja Jákóbot.

És eljuta a hír a fáraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és tetszék e dolog mind a fáraónak, mind az ő szolgáinak. . És monda a fáraó Józsefnek:Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétekmeg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kánaán földjére; . És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jöjjetek hozzám; és én néktek adomEgyiptomföldjének javát, hogy éljétek e földnek zsírját. . Ez is parancsolatul legyen néked: Ezt műveljétek, vigyetek magatokkal Egyiptom földjéről szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat és jöjjetek. . A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert egész Egyiptom földjének a legjava a tiétek. . És akképpen cselekedének Izrael fiai; és ada nékik József szekereket a fáraó parancsolatja szerint; és ennivalót is ada nékik az útra. . Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltöző ruhát: Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüstpénzt és öt öltöző ruhát. . Atyjának pedig külde ilyenképpen: tíz szamarat egyiptomi javakkal terhelve, és tíz nőstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve, az ő atyjának az útra. . És elbocsátá az ő testvéreit, és elmenének, és monda nékik: Ne háborogjatok az úton.

Jákóbnak tudtul adják, hogy József él Egyiptomban

Feljövének azért Egyiptomból: és eljutának Kánaán földjére az ő atyjukhoz, Jákóbhoz. . És mikor tudtára adták, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Egyiptom földjén; az ő szíve elalélt, mert nem hisz vala nékik. ,. ,. . Elbeszélék azért néki József minden beszédét, amelyeket velük beszélt, és látá a szekereket is, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék; akkor fölélede az ő atyjuknak, Jákóbnak szelleme. . És monda Izrael: Elég nékem, hogy József, az én fiam még él: lemegyek hát, hogy meglássam őt, minekelőtte meghalok.

Negyvenhatodik rész

Jákób Egyiptomba költözik

Elindula azért Izraelminden hozzátartozóival és méne Beérsebába; és áldozék áldozatokat az ő atyja Izsák Istenének. . És szóla Isten Izraelnek éjjeli látomásban, és monda: Jákób, Jákób. Ő pedig monda: Ímhol vagyok. . És monda: Én vagyok az Isten, a te atyádnak Istene: Ne félj lemenni Egyiptomba: mert nagy néppé teszlek ott téged. . Én lemegyek veled Egyiptomba, és én bizonnyal fel is hozlak; és József fogja bé a te szemeidet. ,. . Felkerekedék azért Jákób Beérsebából, és elvitték Izrael fiai Jákóbot az ő atyjukat, és gyermekeiket és feleségeiket a szekereken,melyeket a fáraó küldött érte. . ,. . És elvitték nyájaikat és szerzeményeiket, melyeket Kánaán földjén szereztek, és jutának Egyiptomba Jákób és minden vele levő magva. ,. ,. . Az ő fiait és fiainak fiait, az ő leányait, és fiainak leányait és minden vele levő magvát elvitte magával Egyiptomba. . Ezek pedig az Izrael fiainak nevei, kik bementek Egyiptomba: Jákób és az ő fiai: Jákóbnak elsőszülötte Rúben. . Rúben fiai pedig: Hánok, Pallu, Hecrón, Kármi. ,. ,. ,. . Simeon fiai pedig: Jemúel, Jámin, Ohad, Jákin, Cóhár és Saul a kánaáni aszszonynak fia. ,. ,. . Lévi fiai: Gerson, Kehát,Mérári. . Júda fiai pedig: Hér, Ónán, Séla, Perec, Zeráh; de megholt Hér és Ónán a Kánaán földjén. Perecnek fiai pedig: Hecrón és Hámul. –. ,. . Izsakár fiai pedig: Tóla, Puva, és Simrón. . Zebulon fiai pedig: Szered, Élon, Jáhleél. . Ezek Lea fiai, akiket szült Jákóbnak Mezopotámiában, Dínával az ő leányával együtt. Fiainak és leányainak összes száma: harminchárom. . Gád fiai pedig: Cifjon, Haggi, Súni, Ecbón, Héri, Aródi és Areéli. ,. . Áser fiai pedig: Jimná, Jisvá, Jisvi, Beriha és Szerah az ő húguk; Berihának fiai pedig: Héber ésMálkiel. ,. . Ezek Zilpa fiai, akit Lábán adott Leának az ő leányának; és ő szülé ezt a tizenhat lelket Jákóbnak. . Ráhelnek, Jákób feleségének fiai: József és Benjámin. . És születének Józsefnek Egyiptom földjén Manasse és Efráim, akiket Aszenát, Potiferának, On papjának leánya szült néki. . . Benjámin fiai pedig: Bela, Beker, Asbél, Géra, Nahamán, Ehi, Rós, Muppim, Huppim és Ard. ,–. . Ezek Ráhel fiai, kik születtek Jákóbnak, mindössze tizennégy. . Dán fia pedig: Husim. . Naftali fiai pedig: Jahceél, Gúni, Jécer és Sillém. ,. . Ezek Bilha fiai, akit adott Lábán Ráhelnek az ő leányának; és ezeket szülte Jákóbnak, mindössze hét lelket. . . Valamennyi Jákóbbal Egyiptomba jött lélek, kik az ő ágyékából származtak, a Jákób fiainak feleségeit nem számítva, mindössze hatvanhat. ,. . József fiai pedig, kik Egyiptomban születtek, két lélek. Jákób egész házanépe, mely Egyiptomba ment, hetven lélek.

József találkozik apjával

Júdát pedig elküldé maga előtt Józsefhez, hogy útmutatója legyen Gósen felé. És eljutának Gósen földjére. . És befogata József az ő szekerébe, és eleibe méne Izraelnek az ő atyjának Gósenbe; s amintmaga előtt látá, nyakába borula, és síra az ő nyakán sok ideig. És monda Izrael Józsefnek: Immár örömest meghalok, minekutána láttam a te orcádat, hogy még élsz. ,. . József pedig monda az ő testvéreinek, és az ő atyja házanépének: Felmegyek és tudtára adom a fáraónak, és ezt mondom néki: Az én testvéreim és atyám háznépe, kik Kánaán földjén voltak, eljöttek énhozzám. . Azok az emberek pedig juhpásztorok, mert baromtartó nép voltak, és juhaikat, barmaikat, és mindenüket valamijük van, elhozták. . S ha majd a fáraó hivat titeket és azt kérdi:Mi a ti életmódotok? . Azt mondjátok: jószágtartó emberek voltak a te szolgáid gyermekségünktől fogva mind ez ideig, mi is, mint a mi atyáink: hogy lakhassatok Gósen földjén; mertminden juhpásztor utálatos az egyiptombeliek előtt. ,.

Negyvenhetedik fejezet

Jákób letelepszik Gósen földjén

Elméne azért József és tudtára adá a fáraónak, és monda: Az én atyám és atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenükkel valamijük volt, idejöttek Kánaán földjéről; és most Gósen földjén vannak. És vett ötöt az ő testvérei közül, és állítá őket a fáraó elé. . És monda a fáraó a József testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink. . . És mondának a fáraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk,mert a te szolgáid barmainak nincs legelője, mivelhogy elhatalmasodott az éhség Kánaán földjén: hadd lakjanak azértmost a te szolgáid Gósen földjén. ,. ,. . És szóla a fáraó Józsefnek, mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek hozzád. . Egyiptom földje ímé előtted van; e föld legjobb részében telepítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földjén: ha pedig tudod, hogy vannak közöttük arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselőivé. . ,. ,. . Bevitte József Jákóbot is az ő atyját, és állítá őt a fáraó elé. És köszönté Jákób a fáraót. . És monda a fáraó Jákóbnak: Hány esztendős vagy? ,. ,. .Monda pedig Jákób a fáraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai százharminc esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életemesztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak. ,–. ,. . ,. ,. . És megáldá Jákób a fáraót, és kiméne a fáraó elől. ,. ,. .Megtelepíté tehát József az ő atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Egyiptom földjén, annak a földnek legjobb részében a Ramszesz földjén; amint megparancsolta a fáraó. ,. ,. . És ellátja vala József az ő atyját és atyjafiait, és az ő atyjának egész házanépét kenyérrel, gyermekeik számához képest.

Éhínség Egyiptomban, József intézkedései a fáraó javára.

És kenyér nem volt az egész föld kerekségén, mert igen nagy volt az éhség, és elalélt Egyiptom földje, és a Kánaán földje az éhség miatt. . ,. . József pedig mind összeszedé a pénzt, ami találtatik Egyiptomnak és Kánaánnak földjén a gabonáért, amelyet azok vesznek vala; és bevitte József a pénzt a fáraó házába. . És mikor elfogyott a pénz Egyiptom földjéről is, Kánaán földjéről is, egész Egyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz? . És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz. . És elvitték barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és eltartá őket abban az esztendőben kenyérrel az ő barmaik összességéért. .Mikor pedig elmúlék az esztendő, menének hozzá a második esztendőben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a baromnyájak mind uramnál vannak, amint látja az én uram, semmi sem maradt, csak testünk és földünk. .Miért vesszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? Végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a fáraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el. .Megvevé azért József egész Egyiptom földjét a fáraó részére, mert az egyiptombeliek mind eladták az ő földjüket, mivelhogy erőt vett rajtuk az éhség. És a föld a fáraóé lett. . A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Egyiptom egyik határszélétől másik széléig. . Csak a papok földjét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részük volt a fáraótól és abból a szabott részből élnek vala, amit nékik a fáraó ad vala; annak okáért, nem adák el az ő földjüket. Ezsdr. ,. . És monda József a népnek: Ímé, megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a fáraónak. Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet. . És takaráskor adjatok a fáraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mező bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind házatok népének, és gyermekeiteknek eledelül. . És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet uram szemei előtt, és szolgái leszünk a fáraónak. . És törvénnyé tevé azt József mind e mai napig Egyiptomföldjén, hogy a fáraóé az ötödrész, csak a papok földe, egyedül az nem volt a fáraóé.

Jákób végrendelete

Lakozék azért Izrael Egyiptomban a Gósen földjén, és birtokukba vették a földet, s megszaporodának és megsokasodának felette igen. ,. ,. . Jákób pedig tizenhét esztendeig élt Egyiptom földjén, és Jákób élete esztendeinek napjai száznegyvenhét esztendő. ,. . És elközelgetének Izrael halálának napjai, és hívatá az ő fiát Józsefet, smonda néki: Ha én előtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporomalá, és légy hozzám szeretettel és hűséggel: Kérlek, ne temess el engem Egyiptomban. ,. .Midőn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Egyiptomból és temess el az ő sírjukba. Ésmonda: Én a te beszéded szerint cselekszem. ,. . És monda: Esküdjél meg nékem! és megesküvék néki. És leborula Izrael az ágy fejére.

Negyvennyolcadik fejezet

Jákób megáldja gyermekeit

És lőn ezek után, megmondták Józsefnek: Ímé, a te atyád beteg; és elvitte magával az ő két fiát Manassét és Efraimot. . És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé, a te fiad József hozzád jön; és összeszedé erejét Izrael, s felüle az ágyon. . És monda Jákób Józsefnek: A Mindenható Isten (El Shaddai) megjelenék nékem Lúzban, a Kánaán földjén, és megálda engem. . ,. . . És monda nékem: Ímé, én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánad a te magodnak adom örök birtokul. . .Most tehát a te két fiad, akik néked Egyiptom földjén annak előtte születtek, hogy én hozzád jöttem Egyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek. . ,. ,. . Ama szülötteid pedig, kiket őutánuk nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségükben. .Mert mikor Mezopotámiából jövék, meghala mellettem Ráhel Kánaán földjén az úton, mikor még egy dűlőföldre valék Efratától, és eltemetém őt ott az Efratába, azaz a Betlehembe vezető úton. . . Ésmeglátá Izrael a József fiait ésmonda: Kicsodák ezek? . József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg. .Mert Izraelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, és nem láthat vala. Közel vitte tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket. . És monda Izrael Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orcádat megláthassam, és íme az Istenmegengedte látnommagodat is. . Akkor kivevé József azokat az ő atyjának térdei közül, és leborula arccal a földre. . És fogá József mindkettejüket, Efraimot jobb kezével Izrael bal keze felől; Manassét pedig bal kezével Izraelnek jobb keze felől és közel vitte őket hozzá. . Izrael pedig kinyújtá az ő jobb kezét és rátevé Efraimfejére, pedig ő a kisebbik volt, az ő bal kezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse volt. . És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, akinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten, aki gondomat viselte, amióta vagyok, mind e napig: ,. . Amaz angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön. ,. . ,. . Látván pedig József, hogy az ő atyja jobb kezét Efraimfejére tevé, nemtetszék néki, ésmegfogá atyja kezét, hogy Efraim fejérőlManasse fejére tegye át. . És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet. . Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz. ,. ,. . És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izrael, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevéManassénak. . . És mondá Izrael Józsefnek: Ímé, én meghalok, de az Isten veletek lesz és visszavisz titeket a ti atyáitok földjére. . Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.

Negyvenkilencedik fejezet

Jákób megáldja tizenkét fiát.

És szólítá Jákób az ő fiait, és monda: Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, ami rátok következik a messze jövőben. ,. ,. . Gyűljetek össze s hallgassatok Jákób fiai! Hallgassatok Izraelre, a ti atyátokra. . Rúben, te elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban. ,. . Állhatatlan, mint a víz, nem leszel első, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő. ,. ,. . Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverük. . ,. . Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesüljön dicsőségem, mert haragjukban férfit öltek, s kedvük telve inát szegték az ökörnek.. ,. . Átkozott haragjuk,mert erőszakos, és dühük, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izraelben. . Júda! Téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyáidnak fiai. . Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyugodott, mint a hímoroszlán, ésmint nőstény oroszlán; ki veri őt fel? . Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca az ő ágyékából; míg eljön Siló, és a népek néki engednek. . Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében. . Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai. . Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig s határának széle Cídonig ér. ,. . Izsakár erős csontú szamár, a karámok közt heverész. . S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz. . Dán ítéli az ő népét,mint Izrael akármelyik nemzetsége. . Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik. . Üdvösségedre várok, Uram! . Gád! Had háborgatja; majd ő hág annak sarkába. . Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat. . Nafthali, gyorslábú szarvas, az ő beszéde kedves. . Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat. . Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók: . De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izrael Pásztorától, Kősziklájától. ,. ,. . ,. ,. . Atyád Istenétől (El), aki segítsen; a Mindenhatótól (Shaddai), aki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival. . Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közül kiválasztottnak koponyájára. . Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt. .Mindezek Izrael nemzetségei, tizenketten, és ez az, amit mondott nékik az ő atyjuk, mikor őket megáldá; mindegyiket tulajdon áldásával áldá meg. . És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez helyeztetem, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a hitteus Efron mezején van. . Abba a barlangba, mely Kánaán földjén Mamré átellenében Makpelának mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezővel együtt a hitteus Efrontól, temetésre való örökségül. . . Oda temették el Ábrahámot és Sárát az ő feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az ő feleségét; s oda temettem el Leát is. . ,. . Szerzemény e mező és a barlang, mely abban van, a Hét fiaitól. . És elvégezé Jákób, amit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és meghala és az ő népéhez temetteték.

Ötvenedik fejezet

Jákób holttestét Hebronba szállítják.

József pedig az ő atyja orcájára borula és siránkozék felette és csókolgatá őt. ,. . És megparancsolá József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az ő atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izraelt. ,. ,. . Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták őt az egyiptombeliek hetven napig. . És elmúlának az ő siratásának napjai, és szóla József a fáraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok előttetek, szóljatok kérlek a fáraónak, mondván: ,. . Az én atyám engem megesketett, mondván: Ímé, énmeghalok; az én síromba, melyet Kánaán földjén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek. . És monda a fáraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, amint megesketett téged. . Elméne azért József, hogy az ő atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a fáraó szolgái, az ő házának vénei és Egyiptom földjének minden vénei. . Józsefnek is egész háznépe; és az ő bátyjai, és az ő atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földjén. . Felmenének annak felette ővele szekerek is és lovagok, úgyhogy igen nagy sereg volt. .Mikor eljutának Atád szérűjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az ő atyját. ,. . ,. . És láták az ország lakosai, a Kánaán népe azt a gyászt Atád szérűjénél, ésmondának: Keserves gyásza ez az egyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Micrajimnak, mely a Jordánon túl van. . Akképpen cselekedének azért Jákóbbal az ő fiai, amiképpen megparancsolta nékik. . Elvitték ugyanis őt az ő fiai Kánaán földjére és eltemeték őt a Makpela mezőnek barlangjába,melyet Ábrahámamezővel együtt temetésre való örökségnek vett a hitteus EfrontólMamrénak átellenében. . . ,. . És visszatére József Egyiptomba, ő, és az ő atyjafiai, és mindazok, akik vele fölmentek az ő atyjának temetésére, minekutána eltemette az ő atyját.

József nagylelkűsége testvéreihez

Amint láták József bátyjai, hogy az ő atyjukmeghalt, eztmondják vala: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, amit rajta elkövettünk. . Üzenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az ő holta előtt, mondván: . Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnüket, mert gonoszul cselekedtek ellened.Most azért bocsásdmeg azoknak vétkét, akik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondták néki.Járulának pedig őhozzá az ő testvérei is, és leborulának előtte és mondának: Ímé, mi a te szolgáid vagyunk. . József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt vagyok-é én? Ti gonoszt gondoltatok ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa..Most annak okáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. Ésmegvigasztalá őket és szívükre beszéle. . József pedig Egyiptomban lakozék; mind ő, mind az ő atyjának házanépe. És éle József száztíz esztendeig. . És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának, Mákirnak is születtek József térdén gyermekei. . És monda József az ő testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. És megesketé József Izrael fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonynyal meglátogat, vigyétek fel innen az én csontjaimat magatokkal. És meghala József száztízesztendős korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Egyiptomban.